Szóval akkor az új sportágról. Itt a mottó az „Újszülöttnek minden vicc új” lehet, mivel a futsal már jóval korában meghódította a szegediek szívét, csak számomra új a „szerelem”.
Korábban nem kedveltem ezt a sportágat, s ha megkérdezték miért azt válaszoltam, hogy nekem ez a sport csupán a futball pettingje! Én, Aki zömében olyan sportágakat űztem, ahol a test, testelleni küzdelem alapvetésnek minősült túlságosan modorosnak tűnt a „puhalabdás” játék. S, Aki már belerúgott egy jóízűt a keményre fújt 5-ös labdába, nehezen szokja meg a futsal labdát.
Előítéletem nem oldódott akkor sem, amikor tanítványaimmal, Akik egyébként a nagypályás fociból verbuválódva játszották ezt a sportot, részt vettünk futsal tornákon. Ráadásul bár nagyon tiszteltem Roszkos Zolit, az Első Beton csapatát évekig életben tartó vezetőjét, nem sok meccsüket néztem meg. Talán az egyetlen meghatározó élményem az volt, amikor pár éve a válogatott szerepelt Szegeden, de akkor sem váltam futsal fanná.
Hogy mi változott meg bennem?
Erhardt Sziszi elhívott a tavaly tavaszi osztályozójukra a Csonkába. Ott megkedveltem azt a küzdeni, hajtani, egymásért lelkesedni tudó srácokat és Sziszkó csapatépítő lelkesedése is átragadt, rám. Az pedig, hogy a hazai bajnokikon egyre többen ülnek a lelátón, abban igazol, hogy érdemes ezeket, a fiatalokat támogatni. A fiatalokat kitétel természetesen kellő távlatból (58 éves vagyok) igaz csupán, hisz Toci (Tóth Attila), Koncz Zsolti, Puskás Csabi a sportban már inkább rutinosnak számít, mint fiatalnak.
Láttam Őket szinte minden hazai bajnokin, részese lehettem nagy győzelmeknek, s olyan vereségnek is, amikor nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne szóljak be a játékvezetőnek a Győr, a bajnok elleni találkozó után. Az ember ugyanis hajlamos a kívülálló tudósító szerepéből kilépni, ha elkötelezte magát az egyik csapat mellett. És én ezt a csapatot kedvelem. Brinszky Adriánért, a halk szavú edzőért, Aki maga is nagyszerű játékos még most is, de tudja, hogy a padról többet tud segíteni, mint a pályáról, igaz, ha baj van, vagy kevesen vannak még beugrik játszani. Erhardt Szilárdért az UTC „Minarik Edé”-jéért, Aki Bringához hasonlóan még mindig tud segíteni a pályán is. Tombácz „Tombi”-ért a bravúrok halmazát bemutató kapusért, „Ballack”-ért, vagyis Hegyesi Zsoltiért, Aki a tini sorból éppen kinőve a csapat kapitánya lett és tehetséges, mit a Nap. És persze „Tociért”, Akinek ezt a sportágat kitalálták. Helyszűke miatt nem folytatnám, de a többiek is legalább annyira, szeretetre méltóak, mint a név szerint említettek.
Ja, hogy továbbra sincs test, testelleni küzdelem? Hát igen, de a lendület, a győzni akarás sok mindent pótol, Még az ütközést is.
A mögöttünk hagyott héten választanom kellett a két meccsből, az Aramis elleni bajnokiból és a Fradi elleni Kupameccsből, melyikre megyek. Tévedtem. Na nem abban, hogy a Fradi meccset választottam, hanem az Aramis meccs kihagyásában. Bánom is, mint a kutya, amely tizenkettőt kölykezett.
A továbbiakban nagyon komoly indoknak kell lennie, hogy kihagyjam az UTC Junior Sport meccseit.
