Perceken át képtelenek voltak érdemi támadást végigvezetni az újszegedi uszodában a csapatok, s már a fele lefutott az első nyolc percnek, amikor – büntetőből – vezetést szerzett a hazai együttes. Jóllehet igen gyorsan kétszer is kiállították a korábbi válogatott Honvéd-védőt, Mátyás Zoltánt, emberelőnyből sem tudott eredményes lenni a Tisza-parti alakulat, igaz, a Honvéd is hatástalanul kísérletezett. A kölcsönös gólképtelenségben nagy szerepe volt a szigorú, fegyelmezett védekezésnek, így elsősorban annak, hogy remekelt a két utolsó ember, a hazaiak válogatott hálóőre, Baksa László, a túloldalon pedig a kétszeres olimpiai bajnok, a legutóbbi szezon legjobb kapusának választott Gergely István.
A “védő-őrző szolgálatok” domináltak a második negyedben is, és már csak két perc volt vissza a nagyszünetig, amikor – két hatalmas vendégkapufa után – megszületett a fővárosiak első, egyszersmind egyenlítő gólja: a válogatott center Hárai Balázs biztos kézzel ejtett Baksa fölött a hálóba (1-1). Válaszul a háromszoros ötkarikás aranyérmes középcsatár, Molnár Tamás bombázott a bal felső sarokba, de Hárai még az utolsó pillanatban a hazai kapuba kotort egy lecsorgó labdát (2-2).
Török Béla távoli, ám roppant erős és pontos löketével a harmadik játékrész elején visszakerült az előny a hazaiakhoz (3-2), majd egy elpackázott Honvéd-fór után a szegedi emberelőnyt Somogyi Balázs jól fejezte be, az ekkor mesterhármast jegyző Hárai azonban életben tartotta a Honvéd-reményeket (4-3).
A befejező negyedben előnyből előbb Jansik Dávid egalizált, majd Salamon Ferenc látványos kapufás góljával elhúzott 5-4-re, szintén fórból azonban Somogyi “ikszre” hozta az állást bő két perccel a meccs vége előtt (5-5). A finisben aztán Hárai – hat a négy elleni játéknál – parádésan lőtt a jobb felsőbe, de a zsűri hibája miatt – a kelleténél később engedték vissza a szegediek egyik emberét – érvénytelenítették a találatot.
A megismételt Honvéd-akcióból viszont nem lett gól, így maradt a döntetlen.
