Az első jamaikai bobcsapat 1988-ban meghódította a világot. Sztorijuk még Hollywood-ot is megihlette: karácsonykor a magyar tévék is adták a Jég Veled! című sikerfilmet.
Winston Watt (képünkön) most újrázni készül: a 46 éves jamaikai csapatot verbuvált. Január 19-éig eldől, eredményük ott van-e az első 50-ben. Ha igen, az repülőjegyet ér Szocsiba, a téli olimpiára. A jamaikai bobcsapat honlapját itt találják, rajta a 88-as legendákkal és az új csapattal. (Az idegesítő zenét a rádió ikonra bökve kapcsolhatják ki.)
A “hideg ma már akarat és technika kérdése” – vallja a csapakapitány, ezért nem is igen foglalkozik azzal, hogy Jamaikában ezekben a napokban is hőség van.
|
1988-ban Katarina Witt műkorcsolyázó volt Calgary üdvöskéje, de a közönségkedvenc a következő négyes volt: Devon Harris, Dudley Stokes, Michael White és Samuel Clayton. Ismerősen hangzik a nevük? Ugye nem? Nos ők voltak a jamaikai négyesbob csapat.
A róluk készült Jég Veled! című mozi 1993-ban az év egyik legnagyobb kasszasikere volt. |
No de lássuk a kihívást: Watt-nak először is találnia kellett néhány karibi srácot, aki beült vele a bob-ba. (Szívük szerint indulnának négyesben és párosban is). Nyár óta edzenek, de sok idejük már nincs a gyakorlásra, mert közeledik az az utolsó osztrák és svájci verseny, ahol még megszerezhetik az olimpiai kvótát.
Jamaikában a homokos tengerparton edzett a csapat. Watt olimpiai stratégiája egyszerű és sokban nem különbözik a nagy elődökétől: ők nem a csúszásra koncentrálnak, hanem a robbanékony kezdésre. A jamaikai atléták a világ leggyorsabb futói. Ha jól indulnak, szerinte akármi megtörténhet. A cél persze nem az olimpiai győzelem, hanem a célba érés.
|
Bob. Az olimpián két nap alatt négyszer mehet minden csapat. A győztes az, aki a leggyorsabb. További feltétel mindössze egy van: a csapat minden tagjának a bobban kell megérkeznie a célba. |
Az indulás a legfontosabb, erő és robbanékonyság. (fotó:spiegel.de) A jamaikai csapat felkészüléséről még több fotót itt találnak..
A fiúkra Watt anyukája főz, napi edzéstervüket pedig német edzőjük diktálja nekik. Akinek a legfőbb tanácsa, hogy a lazaság nem mehet a professzionalizmus rovására. Az erő, a robbanékonyság, a gyorsaság szerinte már megvan, a hátralévő időben már csak azt kell begyakorolni, hogy a bobban maradjanak, míg az le nem ér a jégteknőben. A homokos tengerparton ehhez sok rutint nem tudtak szerezni.
A német kapcsolat amúgy is fontos a legújabb jamaikai bobcsapat számára, hisz egy bajor cég ingyenautókat adott neki, egy másik, logisztikai vállalat pedig az utazásaikat szervezi és finanszírozza.
A karibi csapat rövidesen Insbruckban és a svájci St.Moritz-ban áll be a a jégfolyosóra, itt kell teljesíteniük az olimpiai szintet. “A rokonszenv ide kevés“- mondja Watt, teljesítmény, jó eredmény kell.
Edzőjük szerint egyébként nem alaptalan a jamaikaiak bizakodása: “jó sportolók, kitartóak és szorgalmasak, megérdemelnék“.
Watt mindezt azzal tetézi: “csapattársam Marvin Dixon 10.2 másodperc alatt futja a százat.” Szerinte ez az, ami repülőjegyet érhet Szocsiba.
Az írás a Spiegel cikke alapján készült.
