A kommunista párt több száz vezetõje elõtt mondott s az állami televízióban közvetített vasárnapi beszédében Hu Csin-tao (Hu Jintao) leszögezte: a Tajvannal való “békés újraegyesülés” felelne meg leginkább “a kínai nép és Tajvanon élõ honfitársaink alapvetõ érdekeinek”. Mint hozzátette, Peking “fokozni fogja ellenállását Tajvan függetlenségével szemben, s azon lesz, hogy elõmozdítsa a szomszédsági kapcsolatokat, valamint a két fél közötti együttmûködést”.
Tajvan 1949-ben szakadt el az anyaországtól, miután a kínai polgárháborúban a nacionalisták (Kuomintang párt) vereséget szenvedtek Mao Ce-tung kommunistáitól, és a szigetre menekülve saját kormányt hoztak létre. Peking azóta is szakadár tartománynak tekinti Tajvant, nem zárva ki a katonai fellépést sem, amennyiben az ottani kormány hivatalosan is deklarálná Tajvan függetlenségét.
Ünnepi beszédében Hu ismét hitet tett a kommunista párt egyeduralma mellett. “A kínai nemzet újjászületése érdekében természetesen szilárdan ragaszkodnunk kell a Kínai Kommunista Párt vezetõ szerepéhez” – hangoztatta az államfõ.
A Csing-dinasztia uralmát 1911 októberében megdöntõ úgynevezett hszinhaj forradalom csak visszafogott méltatásban részesült a kommunista hatalom részérõl. Óvatos bírálók szerint a korrupt császárságot megdöntõ puccsok és felkelések zûrzavaros láncolata, valamint az ezeket követõ erõszakos konfliktusok, majd a japán megszállás arra emlékeztet, hogy ma is szükség van demokratikus reformokra.- Kína ma ismét a hivatalokat átszövõ korrupció, a széles körû társadalmi elégedetlenség és a megrekedt reformok veszedelmes keverékével néz szembe – mutatott rá Csou Zsuj-csin (Zhou Ruijin), a Néplap (Zsenmin Zsipao) korábbi fõszerkesztõ-helyettese az 1911-es forradalomról írt tanulmányában. Meglátása szerint “az évek alatt felgyülemlett sérelmek, a bizalmatlanság és a gyûlölet olyan szintre jutottak, hogy a felszínre fognak törni”.
Az utóbbi hónapokban a kínai hatóságok érzékenyen reagáltak liberális értelmiségiek megmozdulásaira, akik az 1911-es eseményeket mintegy tükörként használták fel arra, hogy bírálják a kormányt, vagy éppen hízelegjenek neki. Az évforduló alkalmából szervezett konferenciák vagy vitaestek némelyikét betiltották.”Számunkra a hszinhaj forradalom nem halott történelem, hanem nagyon is összefügg a mai realitásokkal – jelentette ki Lej Ji (Lei Yi), a pekingi társadalomtudományi akadémia történésze. – A száz évvel ezelõtti forradalom kulcsfontosságú tanulsága az, hogy egy ország sorsa attól függ, vajon az uralkodók helyesen döntenek-e az esedékes reformokról. A legfontosabb pedig az, hogy a modern Kínának modern kormányzási formára van szüksége: alkotmányos kormányra” – szögezte le a történész.
