Mint mondta, a közmédiával szembeni elvárásokat közszolgálati szerződésben kell rögzíteni, míg a kereskedelmi adók közszolgálati vállalássora a koncessziós szerződés „kevésbé lényeges része” kell legyen.
Such György, a Magyar Rádió elnöke – a szerződéses elem bevezetése kapcsán egyetértését hangoztatva – arról beszélt: a finanszírozást két-három évre kiszámíthatóvá tevő megállapodásnak nem szabad „lózungpuffogtatássá” válnia, meg kell szabnia például, feladatuk-e rádiójátékot gyárttatni és sugározni, vagy kell-e saját zenei együttest fenntartaniuk.
Módos Márton (InfoRádió) szerint „nagyon korlátos” a hazai rádiós piac, a rádiók számának emelkedését, így a tartalom sokféleségének terjedését lehetetlenné teszi, hogy szabad országos frekvencia híján helyi hullámhosszokkal kell beérniük az adóknak. Sok országos csatornára van szükség, a közrádiót „ki kell vezetni” a reklámpiacról, valamint „a nulláról kell újragondolni”, hogyan finanszírozzák a közszolgálati tartalmak megjelenését a kereskedelmi médiában. Példaként említette, hogy mivel az ORTT évek óta nyújt támogatást a fővárosi sporthíreket sugárzó rádióknak, a forrás megszerzése érdekében ezek naponta öt percben „a BLASZ II. híreit” adják.
Az előírások betartása mellett olyan egyszerű regulákra van szükség, amelyeket be is lehet tartani – jegyezte meg Bartucz László, a Danubius rádió vezérigazgatója, aki szerint a kereskedelmi adónak is érdeke, hogy egy jól működő közrádió legyen jelen egy liberalizált piacon.
Bocskay Zsolt (Klubrádió) azt fejtette ki: manapság „jó üzlet a közszolgálati tartalom”, még akkor is, ha „prózát csinálni nagyon drága”, hiszen egy lemezlovas sokkal olcsóbban tölt ki egy műsorórát.
Kádár Tamás, az Est Media Group ügyvezetője szerint leginkább a médiában ma uralkodó, a közszolgálatiságot mindenre ráhúzni akaró „adóelkerülő attitűd” megváltoztatására van szükség; „borzasztóan nehéz, ha a Piedonét próbáljuk meg közszolgálatnak eladni” – mondott egy példát erre a hozzáállásra.
