„Nem adható ki” az MTV nagy értékű szerződéseinek nyilvánosságát szabályozó elnöki utasítás – hárította el április elején az újságírói érdeklődést a köztévé kommunikációs irodája. Akkor még azt gondolhattuk: egyszerűen abból adtak leckét, milyen az átláthatóság Szabadság tér módra, pár nappal később azonban teljesen más megvilágításba került a történet.
Trend a lelke
Ekkor tudódott ki ugyanis, hogy az MTV felügyelőbizottsága finoman szólva sem elégedett az intézmény szerződéskötési gyakorlatával azt követően, hogy a tüzetesebben megvizsgált másfél száz tavalyi megállapodás négyötödénél talált valami hibát. Ráadásul a problémás darabok között akadt néhány igen nagy értékre szóló.
A helyzetet a menedzsment rutinosan kezelte: az ügyvezető két héten belül részletes tájékoztatást ígért a kuratóriumnak. Csakhogy az őt alelnöknek (általa pedig igazgatónak) kinevezett Rudi Zoltán kommunikációs csapata egy hajmeresztő húzással oszlatta el – legalább részben – a ködöt, amikor egy nappal az ügy kipattanása után emelték a tétet.
Azt kürtölték ugyanis világgá, hogy a tavalyi, mintegy ötezer szerződés felét „a szigorú belső szabályokkal összhangban” kötötték – ez egy másik olvasatban annyit tesz: minden második esetben csak kapirgálnia kell annak, aki kekeckedni akar. Még akkor is, ha azzal mentegetőztek, törvényt nem, csupán saját belső szabályait sértette meg a cég ezekben az esetekben, anyagi kárt pedig a történtek nem okoztak.
Soksuskás
Csak azt felejtették el, miért is születtek egykoron a törvényinél szigorúbb belső előírások. Az MTV első tíz részvénytársasági éve ugyanis nem volt híján pénzügyi botrányoknak. Elég, ha az első választott elnök, Peták István vagy Rudi hivatali elődje, Ragáts Imre dicstelen távozására gondolunk. Meg arra, milyen MTV-renomét teremtett a folyamatos balhéhangulat. (A mikroklímát jól érzékelteti, hogy az egyik netes lap azzal a címmel tálalta a történetet: Az MTV trükközik legdrágább műsoraival.)
Így – egy kis jóindulattal – az akklimatizáció hiányának tudhatjuk be azt is, miként kezelték a problémakupac leglátványosabb elemét, a százmilliós szerződéseket ért kifogásokat. A vizsgálók ugyanis azt sérelmezik: a köztévé több, de az értékhatár alatt maradó szerződés megkötésével kerülte ki a médiatörvény azon passzusát, amely szerint a tulajdonosi testülettel engedélyeztetni kell a 300 milliónál nagyobb értékre szóló kontraktusokat.
Négy páncélos
Márpedig a jelek szerint ezek voltak a „nagyvadak”. Ha ugyanis a felügyelőbizottság álláspontja győz, a menedzsmentnek majdnem kétmilliárdnyi szerződésről kell számot adnia – utólag. Ezek között az RTL Klubtól vett filmcsomag, vetélkedő (Az örökös), valamint egy esztrádműsor (Csináljuk a fesztivált) szerepel, a vitatott sorsú pénzkupac egyharmadát pedig A Társulat című tehetségkutató műsor vitte el.
Tagadhatatlanul az átlagosnál nagyobb nézettségű produkciók. Ennek ellenére nem vehetünk mérget rá, hogy barackot kap a fejére főnökétől, aki egy laza félmondattal megkérdőjelezte az fb szakértelmét. Mondván, az „pénzügyi szempontból csak azt nézte, hogy a három sorozat azonos címmel futott, illetve fut ma is, arra azonban már nem volt tekintettel, hogy egy műsor indításakor nem lehet számolni a folytatással, mert az alapvetően a fogadtatástól függ”. Magyarán: ha ugyanazzal, ugyanarra, de többször, a háromszázmilliós limit alatti összegekben szerződnek, minden a legnagyobb rendben van.
