Japánról az ember első benyomása az, hogy olyan “ismerős”, minden kicsit európai, igaz, rossz oldalon közlekednek, de láttunk már ilyet. Ha viszont alaposabban körülnézünk, kiderül, hogy tulajdonképpen semmi sem olyan, mint Európában, az emberek agya más srófra jár, a kalauz nem érti, miért nem váltottunk helyjegyet, a bögrének nincsen füle és derékszögben meghajolni a világ legtermészetesebb dolga. 
Mindig mindenki mosolyog rád és udvarias, de érzed, hogy ez nem a személyiségedből áradó karizma kiváltotta féktelen rokonszenv eredménye: sokkal inkább a szánalmas idiótáknak kijáró elnéző, együttérző viselkedésforma. Nem beszélsz egy kukkot se a nyelvükön – ők sem a tiéden (angolul sem) és mivel ők élvezik a hazai pálya előnyét, eredendően lúzer vagy.
Mindezen felül európai “gajdzsin”, aki bár szép szál termetű (a magam 175 centijével is tiszteletet parancsoló lehettem) nagy szemű – vonzó fizikai adottságai azonban nem kompenzálják hátrányos helyzetét, ami részben az európai kulturális fertő, részben pedig gazdasági fejletlenség eredménye. Na persze előnyök is származnak ebből a megítélésből: alacsony sorból származó értelmi fogyatékosként egy csomó mindent megengedhetsz magadnak, amit normális estben nem: fényképezhetsz ott, ahol egyébként tilos, nem vagy köteles helyjegyet váltani és a legkínosabb helyzetekben is szétröhögheted az agyad. 
Érdemes a téli hónapokban útra kelni
Ha utazásra gondolunk, az első kézenfekvő kérdés, hogy mikor. A január szerencsés választásnak bizonyult, kikerülve a nyári fülledt monszunt és tömegnyomort. Bár a cseresznyevirágzásból kimaradtunk, cserébe nem lógott bele a fejem 876 “Itt járt Ede”-című csodás fényképbe, és tiszta, kék égbolt kísérte utunkat. A 10-20 fok közötti hőmérséklet pedig kifejezetten ideális kirándulóidő. 
Tokyo
Tokyo önmagában is megér néhány hetet, a téli korai naplemente már este hat körül tuti hangulatot teremt a városban, a színes forgatag két hét után is képes magával ragadni. Feszült arcú öltönyös bizniszmenek, riherongy kinézetű, görbe lábú tinilányok és a lakosság háromnegyedét alkotó kilencven feletti nyugdíjasok uralják az utcaképet, de eszméletlen mennyiségben. 
Képzeljünk hozzá még rengeteg vadi új (és nagy) Toyotát, Nissant és Hondát, elképesztő mennyiségű neonreklámot és 20 méterenként egy éttermet! Mindezt szorozzuk meg p-vel és akkor már van valami halvány képünk erről a bizonyos forgatagról. És a metróba tuszkolás nem is olyan veszélyes. Van itt még vérvörös, karcsúsított Eiffel-torony, 7 szintes pályaudvar, jakuza bár és egyórás hotel, nem beszélve a félárú híradástechnikáról és a gasztronómia elképesztő változatosságáról. 
Régi épületeket és történelmi városnegyedeket hiába is keresnénk itt, a város körülbelül ötvenszer égett porrá. De nem is ez a lényeg, hanem a hangulat, ami valószínűleg egyedülálló a világon. Érdemes helybéli ismerősökre szert tenni, mert az eldugott kis üzletek és éttermek világába (és nem utolsó sorban a tömegközlekedés használatába) csak ők tudnak igazán bevezetni. 
Nikko
Képzeljük el, hogy meghal egy híres sógun, és síremléket emelnek neki. Aztán kell egy szentély is a közelbe, meg szép, díszes kerítés, aztán még egy szentély és még egy, kiszolgáló épületek és szállás a szerzeteseknek – és az egész szemkápráztatóan gyönyörű faragott, festett díszítéssel. 
Dokumentumfilmekben láttunk ilyet, de így a valóságban sokkal tarkább és megrázóbb. Nikkó még a japánokat is megosztja, sok embernek az a véleménye, hogy a nikkói szentélyek díszítése annyira pazarló, hogy az már szinte bűn. Mindezt helyezzük csodálatos természeti környezetbe: hófödte hegycsúcsok, vízesések és a világ egyik leglátványosabb szerpentinje! Aki igazi keleti építészetre vágyik és nem riad vissza egy kétnapos kirándulástól, semmi esetre se hagyja ki! 
Kyoto
Kyoto igazi történelmi város, szentélyekkel, kastélyokkal, templomokkal és igazi császári palotával. Tokyo feszült atmoszférájához képest nyugodt nagyváros, olyan hely, ahol az ember szívesen elbámészkodna 2-3 hétig is. 
Élelmesebb, nyelvészet iránt fogékony olvasóink rögtön észrevehetik a két város neve közötti összefüggést – Kyo-to, ill. To-kyo, ugye – ami abból ered, hogy Kyoto volt az eredeti főváros, amit aztán áttelepítettek Tokyoba. És persze itt van az Arany Pavilon is, és ha nincs szél, nem fodrodózik a víz, akkor pótalsónadrágot vigyünk mindenképpen, könnyű belefeledkezni a látványba! 
Egyéb csodák
Érdemes még néhány szót ejteni a Fuji szan-ról, (akinek személyisége van), mely a mintegy 120 km-re lévő Naritából is látszik tiszta időben! A hegy tetejét hó borítja nyáron is, ami azért különösen látványos, mert nem veszik körbe más hegyek, teljesen egyedül áll és nagyon impozáns. Megmászására érdemes kicsit rákészülni: a kétezer méter szintemelkedés egy éjszaka alatt igencsak megerőltető. A felhők felett felbukkanó nap látványa viszont mindenért kárpótol 
A vasút is megér egy misét. Bántóan pontos és a szerelvény úgy áll be a vágányra, hogy az ajtó pontosan ott van, ahol az a peronon fel van festve. Kínkeserves dolog ez egy magyar számára, esély sincs az ügyeskedésre, előre lopakodásra – igaz, házastárssal utazva teljesen természetes, hogy a férfi ül le az egyetlen szabad ülőhelyre. Na és hát a Shinkanzen-en közel 300 km/h-ás sebességel haladva elfogyasztani egy előrecsomagolt 10 fogásos ebédet (eki ben) szintén emlékezetes élmény.
