Múlt hét végén máltai madarászok és természetvédõk figyeltek fel egy stadion reflektorállványán az éjszakai pihenõre készülõ madarakra. A lábukon található gyûrûk alapján könnyen azonosítható volt magyarországi születésük, ám a megtisztelõ, „politikusoknak kijáró” rendõri védelmet nem ennek köszönhetik. A szigetországban ugyanis sokan hódolnak a Mediterráneumban hagyományosnak nevezhetõ, bár mára tiltott madárvadászatnak. Az õszi és tavaszi vándorlások során ráadásul számtalan külföldi „vendégvadász” is érkezik az országba, és hatalmas károkat okoznak a védett madarak pusztításával – mondta el az fn.hu-nak Karcza Zsolt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Madárgyûrûzési Központjának vezetõje.
Idén májusban, amikor egy helyi szinten rekord nagyságú, mintegy 240 egyedbõl álló fehér gólya csapat vonult át Máltán, a helyi orvvadászok hármat lõttek ki az éjszakázó madarak közül. Nyár elején egy szintén Magyarországon gyûrûzött kanalasgém tetemét találták meg a szigetország egyik madárrezervátumába, és egy évvel korábban német halászsasok jártak ugyanígy. Ezek az esetek azonban csak töredékei azoknak, amelyekkel a helyi természetvédõk nap-mint nagy találkoznak, és számos esetrõl soha nem is szereznek tudomást.
Fotó: Bob Eliot (az MME jóvoltából)
Szokatlan „családi háttér”
A máltai madarászok és természetvédõk ezért a rendõrség segítségét kérték a gólyák védelméhez, és egész éjszaka õrizték az alvó madarakat – a magyar gólyák okozta kisebb felfordulásról itt tekinthet meg egy videót. A rendõri védelem mellett eleve az is rendhagyó, hogy magyarországi gólyák Máltán bukkanjanak fel, de a három madár különös története nem is ezzel kezdõdött, hanem már szinte a tojásban. Kettõ közülük ugyanis kiesett a fészkébõl, és emberek nevelték fel egy madármentõ állomáson, a kõszegi Chernel kertben, ahonnan idén engedték õket szabadon. A harmadik is ugyanott nõtt fel, röpképtelen szülõk „gyermekeként”. Mégis mindhárman útra keltek, mert a vonulás „kényszere”, idõpontja és útvonala is genetikailag megtalálható a madarakban, ezt nem szükséges szüleiktõl tanulni.
A kõszegi állomáson fajtársak között nevelkedtek, „gólyaként szocializálódtak”, ezért semmi különös nincs abban, hogy augusztus végén az egyik kisebb-nagyobb csoporttal õk is szárnyra kaptak. Az viszont már sokkal érdekesebb, hogy miért épp a legnehezebb utat választották. Annyira érdekes, hogy a mostani volt az elsõ eset, amikor a Kárpát-medencében gyûrûzött gólyát figyeltek meg Máltán. A gyakorlatban ugyanis nagyjából Németország nyugati területeit tekinthetjük egy olyan választóvonalnak, amelytõl a keleti és nyugati irányban fészkelõ európai gólyák két külön útvonalon jutnak el közép- és dél-afrikai telelõhelyükre. A nyugatiak az Ibériai-félszigeten és Gibraltáron át érik el Afrikát, majd az oázisokban sûrûn megpihenve kelnek át a Szaharán.
A legnehezebb utat járják
Gólyák vonulási útvonalai. A vörös a költési, a kék a telelési terület. Forrás: MME
A „keletiek”, miként a Kárpát-medence szülöttei is délkeletnek veszik az irányt, a Boszporusz fölött jutnak Kis-Ázsiába, majd a Földközi-tenger keleti partjait követve jutnak Afrikába, végül õk is átszelik Szaharát. Mindkét útvonal lényege, hogy a madarak minél kevesebb idõt töltsenek nyílt tenger felett és sûrûn találjanak pihenõhelyet – magyarázza a szakértõ. A mi gólyáink azonban elindultak „toronyiránt” és Máltán bukkantak fel. Vagyis az Appenini-félsziget-Málta-Tunézia útvonalat választották, ahol egyhuzamban kell megtenniük a tenger feletti utat. Nem lehetetlen, de jóval veszélyesebb és kimerítõbb.
Ez a viselkedés a keleti és a nyugati állomány keveredése révén létrejött populációkra jellemzõ, elsõsorban a fent „középvonalként” emlegetett németországi gólyákra. Nem szakmaian, de érthetõen: a kevert génállomány egyik része a Boszporusz, a másik Gibraltár felé „húzza õket”, a madarak pedig elindulnak egyenesen délnek. A mostani volt egyébként az elsõ eset, hogy a Kárpát-medencében kelt és jelölt gólyát figyeltek meg Máltán. A három magyar madár remélhetõleg túlélte a tengeri utat, és mostanság már Tunéziában gyûjtenek erõt az utolsó próbatételre, a Szahara átrepülésére.
