Az 1931-ben született Tranströmer a stockholmi Södra Középiskolában tanult, majd 1956-ban pszichológia szakot végzett a Stockholmi Egyetemen. 13 éves korában kezdett írni, elsõ verseskötete, a 17 dikter (17 vers) 1954-ben jelent meg – írja a Wikipedia. Teljes költészeti termése 1997-ben látott napvilágot angolul New Collected Poems címmel, Robert Fulton fordításában. A Den stora gatan (A nagy rejtély) megjelenése után a Fulton-féle kötet ezzel kiegészítve újra megjelent The Great Enigma: New Collected Poems címmel 2006-ban. Tranströmer 1993-ban tette közzé rövid önéletrajzát Minnena ser mig (Az emlékek látnak) címmel.
Költõtársai – különösen az átpolitizált 1970-es években – azzal vádolták, hogy hátat fordít a mesterség forradalmi hagyományának, s verseiben és regényeiben nem foglalkozik politikai kérdésekkel. Életmûve azonban használja és továbbfejleszti a 20. századi költészet modernista, expresszionista/szürrealista nyelvezetét. A hétköznapi életbõl és a természetbõl vett tiszta, látszólag egyszerû képei mély bepillantást engednek az emberi lélek egyetemes aspektusaiba.
Tranströmer és amerikai költõ barátja, Robert Bly levelezése az Air Mail címû kötetben olvasható. Tranströmer beutazta a világot, költészetérõl doktori disszertációkat írtak és írnak, Pekingben kávéházat neveztek el róla, köteteit 51 nyelvre lefordították, köztük ott vannak még a gudzserati, hindi és tamil tolmácsolások is. A kritikusok megpróbálták valamiféle trendbe besorolni, inspirációs forrását Bach, Wagner és Liszt zenéjében, Rilke, Eliot és Éluard költészetében keresték, nem ok nélkül.
1990-ben agyvérzés érte, azóta nehezen beszél, de továbbra is alkot. Többször is említették az irodalmi Nobel-díj várományosai között, sokan a legnagyobb svéd költõk egyikének tekintik. Agyvérzése elõtt Tranströmer elismert pszichológus is volt, dolgozott javítóintézetekben, börtönökben, foglalkozott fogyatékosokkal, kábítószerfüggõkkel. Kiváló zongorista, fél kézzel agyvérzése óta is gyakorol.
Illyés Gyula, Szabó Lõrinc, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Pilinszky János, Tandori Dezsõ verseit fordította svédre, Thinsz Gézával együttmûködve. 2001-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt, 2009-ben részt vett a Budapesten rendezett XXIX. Költõk Világkongresszusán.
Magyarul is olvashatók versei. Elsõ kötetete 1979-ben jelent meg Tomas Tranströmer versei címmel az Európa Kiadónál. Késõbb Jávorszky Béla fordításában a 117 vers és Mervel Ferenc fordításában Az emlékek látnak címû kötetét is kiadták magyar nyelven. Ugyanakkor, ha a mai hír alapján valaki szeretne rendelni magának a neten, vagy vásárolni boltban egy könyvet a friss Nobel-díjastól, csalódnia kell. Mindenütt azt dobja ki a keresõ, hogy sajnos nincs ilyen szerzõtõl raktáron kötet.
A végrendelet
Alfred Nobel végrendelete értelmében a díjat minden évben az a szerzõ veheti át, aki “az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járul hozzá”. Tavaly a hazánkban is népszerû perui író Mario Vargas Llosa kapta a díjat, a “hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erõteljes ábrázolásmódért”. Magyar író eddig egyszer, 2002-ben részesült az elismerésben, akkor Kertész Imre díjának örülhettünk.
Az eddigi Díjazottak
2000. Gao Xingjian
2001. Vidiadhar Surajprasad Naipaul
2002. Kertész Imre
2003. John Maxwell Coetzee
2004. Elfriede Jelinek
2005. Harold Pinter
2006. Orhan Pamuk
2007. Doris Lessing
2008. Jean-Marie Gustave Le Clézio
2009. Herta Müller
2010. Mario Vargas Llosa
A Nobel-díjra jelöltek közé a svéd, a francia és a spanyol akadémia tagjai, valamint esztétikát, irodalmat vagy történelmet tanító egyetemi oktatók, az egyes országok írószövetségeinek elnökei, illetve a korábbi Nobel-díjasok tehetnek javaslatot. Májusban öt név került az Akadémia elé, az õ életmûvüket tanulmányozva hozzák meg végül a döntést.
A 10 millió svéd koronával (mintegy 300 millió forinttal) járó irodalmi elismerést Alfred Nobel halálának évfordulóján, december 10-én adják át Stockholmban.
fekete hegyek
Egy kanyarban a hegy hûvös árnyékából kiérünk,
a busz egyenest a napot célozza meg, hörögve kaptat felfelé.
Megtömve zsúfolásig. Itt utazik a diktátor újságpapírba göngyölt
mellszobra is. Egy flaska szájról szájra körbejár.
Nõttön-nõ a halál anyajegye. Kinél lassan, kinél gyorsabban.
Mire a csúcsra felérünk, a tenger kékje összeolvad az éggel.
Trantrömer versét Lackfi János fordította
