Az 1960-as évek öttusa aranycsapatának tagja az elmúlt két évben többször esett át agyműtéten, az utolsó néhány hete volt, de már nem lehetett megmenteni az életét.
Édesapja ismert középtávfutó volt Nyíregyházán, ő azonban nem nagyon kedvelte a futást, a páston érezte igazán elemében magát, vívásban válogatottságig vitte.
Öttusában igazi csapatemberként szerepelt Balczó András és Török Ferenc mellett, 1963-ban, 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben világbajnok lett, egyéniben egyszer negyedik, kétszer ötödik volt. A tokiói olimpián fegyelmi ügye miatt nem indulhatott, de Mexikóban tagja volt az aranyérmes csapatnak, egyéniben pedig hetedik lett.
Jó humorú, örökösen tréfára hajló sportemberként ismerte mindenki. Élete utolsó jelentős szakaszában inkább a vívás körül tevékenykedett, nagy örömöt okozott neki, amikor 60. születésnapján, Sydneyben a párbajtőröző Nagy Tímea olimpiai bajnokságot nyert.
Nevelt fia, Kulcsár Krisztián Barcelonában és Athénban tagja volt az ezüstérmes párbajtőrcsapatnak, 2007-ben, Szentpéterváron pedig egyéni világbajnok lett.
Móna tavaly jelentkezett egy önéletrajzi kötettel. Az Élettusa – három tételben című írásban elsősorban az öttusához és a víváshoz kötődő éveit vette számba, de civil életéről is őszintén vallott. Sportvezetőként, menedzserként is maradandót alkotott, az elmúlt húsz év legsikeresebb vívószakosztályát alakította ki a Honvédban.
Móna Istvánt MOB és az öttusa szövetség is saját halottjának tekinti.
