Ez az oldal az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalapítvány életrajzi anyagaiból készült.
Budapesten született. Hat középiskolai osztály elvégzése után rádióműszerésznek tanult, az ipariskolát kitüntetéssel végezte el. Előbb az Egyesült Izzó, majd a katonai szolgálat letöltése után az Orion műszerésze lett. Apját a világháború alatt államellenes tevékenységért internálták. 1945-től az MKP, illetve az MDP tagja. Részt vett az október 23-i tüntetésen, a Kossuth téren meghallgatta Nagy Imre beszédét. Október 25-én a Margit hídnál beállt a hídőrségbe, amely igyekezett megakadályozni az ÁVH és a szovjet csapatok mozgását Buda és Pest között. Az őrség tagjai eredménytelenül próbáltak fegyverhez jutni a Tímár utcai rendőrőrsnél, valamint a Budai Nagy Antal laktanyánál. Október 27-én a Széna térre ment, hogy belépjen a nemzetőrségbe; itt 29-én ezredírnoknak választották. Október 30-tól a Maros utcai részleg parancsnokhelyettese volt. Fölvette a kapcsolatot a Petőfi Katonai Akadémiával, valamint a Dudás József által kinevezett II. kerületi katonai parancsnokkal, Szeifert Tiborral. Utóbbi politikájával nem azonosult, mivel ő elfogadta a Király Béla vezette nemzetőrséget. November 1-jén felkereste az osztrák követséget, mert Ausztriába akart menni, hogy onnan fegyvert szerezzenek. Az engedélyt – fegyveres csoportról lévén szó – nem kapták meg, másnap a több mint negyven fős csoport mégis elindult. Győrbe érve felkeresték Szigethy Attilát, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökét, hogy beszerezzék tőle a határ átlépéséhez szükséges engedélyt. Szigethy ezt megtagadta, ugyanakkor írásbeli meghatalmazással Szombathelyre küldte a csoportot, hogy segítsék az ottani forradalmi tanács munkáját, fegyverezzék le az ÁVH-s határőr egységet. Késő délután érkeztek a városba, megszállták a Söptei úti laktanyát, és hozzákezdtek a kapott feladat végrehajtásához. Itt estek fogságba másnap reggel, miután a szovjet csapatok hajnalban puskalövés nélkül elfoglalták a laktanyát. Vallomásában elmondta: a szovjetek verték és három napon át éheztették őket. 1956. november 4-én tartóztatták le. Első fokon 1957. július 23-án gyorsított eljárás során halálra ítélték szervezkedés vezetése, valamint egyéb vádak alapján. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. november 23-án jogerőre emelte. November 29-én kivégezték.
