A Massachusetts Institut of Technology (MIT) mérnökei felvetetették annak a lehetőségét, hogy az űrben uralkodó körülmények alkalmasnak látszanak egy olyan nagysebességű optikai kommunikációra, amely egy nanotechnológiai megoldású fotondetektorra alapul. A New Scientist-ben megjelent írás szerint igen nagy az esélye annak, hogy a jelenleginél mintegy háromszor gyorsabban leszünk képesek kommunikálni az Naprendszerben tevékenykedő kutatóeszközökkel, illetve űrhajókkal a közeli jövőben.
A tanulmány társszerzője Karl Berggren az Optical Express-nek azt nyilatkozta, hogy egy a Mars és a Föld között létesíthető drótnélküli megoldás akár ezerszer gyorsabb is lehet a jelenlegi megoldásoknál.
Az újszerű megoldás egyfajta fotoncsapda, amely a beeső fényt koncentrálja egy detektorra. A „nanowire”-nek nevezett kísérleti készülék mínusz 271 Celsius fokon már egy beeső fotont is elektromos impulzussá tudott alakítani, ami igen nagy érzékenységről árulkodik.
A lézerek ilyen irányú felhasználásáról a szakemberek jelenleg még csak jövő időben beszélnek, mivel egy Föld-Mars távolság esetén még a koncentrált lézernyalábok is igen nagy szóródást mutatnak.
Az MIT kutatói szerint az áttörést a most vizsgált érzékelő, jelfogó rendszer továbbfejlesztése hozhatja meg.
