A tavalyi évet talán legjobban leíró mutató szerint az átlagos magyar internetező már negyedik éve használta a világhálót, mely adat az elmúlt évben nem változott a 2004-es helyzethez képest. A hazai információs társadalom értékelésekor „kiindulópontnak” tartott ellátottsági mezőben nem változtak meg az előző évek kedvezőtlen tendenciái: Magyarországon körülbelül 3 millió ember tekinthető internethasználónak, míg az internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások számát abszolút értékben 600 és 690 ezer közé becsülték a felmérések. Hazánk ezekkel az eredményekkel nem volt képes mérsékelni lemaradását az EU-tagállamok átlagához képest.
A fejlődés egyelőre nem tudott kimozdulni abból a paradox helyzetből, hogy miközben a szélessáv részesedése az összes otthoni hozzáférésen belül 2005-ben 67 százalékosra bővült, ugyanakkor az új számítógép- és internetfelhasználók száma alig változott, így a hálózati polgárok társadalmi összetételében sem történt érdemi változás.
A piac továbbra is koncentrált
A felmérés szerint a versenyhelyzet biztosítása – még ha erről a törvényi szabályozás gondoskodik is – sok esetben nem jelenik meg az egyes felhasználók szintjén. Ezt jelzi az az adat, mely szerint hiába van több mint 200 internetszolgáltató Magyarországon, a piac mégis erősen koncentrált, ugyanis: az előfizetések 90 százalékát 17 cég mondhatja magáénak, és a szélessávú hozzáféréssel rendelkező háztartások döntő többsége monopol helyzetben lévő szolgáltatóval szerződik.
Hiányzó társadalmi igény
A jelenleg egyharmad-kétharmad arányban megosztott hazai információs társadalom legfőbb társadalompolitikai kihívása, hogy miként lehet gyorsan és eredményesen megszólítani azt a közel 5 és fél millió felnőtt lakost, illetve azt a körülbelül 3 millió háztartást, ahol az internet és a PC használata egyáltalán nem vált elfogadottá, igényelt tevékenységgé.
Az internethasználók társadalmi összetétele lényegében nem változott, a korábbi törésvonalak, amelyek elsősorban a kor és az iskolai végzettség, a jövedelem illetve a településtípus mentén szerveződtek, továbbra is fennállnak. Mindez azt jelenti, hogy a fiatalok, a magas iskolai végzettséggel rendelkezők, a magas jövedelműek, illetve a településhierarchia szerint magasabb státusú településen lakók nagyobb arányban használnak internetet.
A politikai erőtlen stratégiák sűrűjében
A témakört nemzeti szinten összefogni hivatott Magyar Információs Társadalom Stratégia nem tudott kiemelkedni az önmagát stratégiaként meghatározó kormányzati dokumentumok tömegéből, nem vált „üggyé” a kormányzaton illetve a társadalmon belül.
Számos részeredménye és néhány, a stratégiába is integrált fejlesztés sikere mellett alapvető hiányosságának a végrehajtás elmaradását kell tekinteni. Mindezt csak felerősítette a szervezeti garanciák hiánya (a megtervezett lépések elmulasztása) és a forráshiány, különösen az IHM „saját kezelésű” programjainak (információs írástudás, bizalom és biztonság, információs társadalom K+F) az esetében.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
