 |
Gömbvillám |
A gömbvillám igen ritka légköri jelenség. Kiváltó okai, tulajdonságai és hatásai pontosan nem ismertek. Egyesek a gömbvillám létezését is kétségbe vonják,
kutatását áltudománynak minősítve.
A jelenség régóta ismert; elsőként a kínaiak írták le időszámításunk előtt 500 évvel, akkor még sárkánytűznek nevezték. Hazánkban a népnyelv matató ménkűnek, vagy egyszerűen ménkűnek nevezte. (forrás: Wikipedia)
|
|
|
|
|
A New Scientist című brit tudományos folyóirat online változata beszámolt arról, hogy valószínűleg megoldották a titokzatos fényjelenségek rejtélyét, mert a fizikusok viszonylag egyszerű eszközökkel olyan fénygolyókat tudtak előállítani, amelyek nagyon hasonlítottak a gömbvillámokhoz.
A pingponglabda nagyságú gömbök kék-fehér vagy narancs-fehér színűek voltak, és mintegy nyolc másodpercig lebegtek a laboratóriumban. Ezzel százszor hosszabb volt az élettartamuk, mint a korábban mesterségesen előállított tűzgolyóké, vagyis elérték a korábban megfigyelt gömbvillámok átlagos élettartamát.
Antônio Pavo és Gerson Paiva a kísérletek során egy olyan teóriát akart bizonyítani, amely szerint a gömbvillámok egy „normális” villámcsapás után a föld felszínén keletkeznek. Más magyarázatok szerint a gömbök ionizált gázból, az úgynevezett plazmából állnak, de vannak olyan vélemények is, hogy az ősrobbanás idejéből származó fekete lyukak.
A brazil fizikusok egy olyan elméletet próbáltak ki a gyakorlatban, amely szerint a gömbvillámok akkor jönnek létre, amikor egy villám a föld kérgébe csapódik, és a szilícium-oxidot szilíciumgőzzé változtatja. A lehűlő szilícium egy olyan aerosollá, vagyis gáz- és részecskekeverékké sűrűsödik, amely a felületén lévő töltések révén gömb alakúvá formálódik.
A szilícium a levegőben lévő oxigénnel oxidálódik, ez okozza a sugárzást. Az elmélet ellenőrzésére a tudósok 0,3 milliméter vékony szilíciumszeleteket helyeztek el két elektróda között, amelyet 140 amper erősségű árammal „lőttek”. Néhány másodperc múlva a kutatók az elektródákat félrecsúsztatták, mégpedig úgy, hogy közöttük folyamatosan áramlott az áram, vagyis egy úgynevezett elektromos fényív keletkezett.
Amikor kisült, villám formájában távozott a feszültség, és a fényív izzó szilíciumdarabkákat szórt szét, egyúttal pedig a régóta várt mesterséges gömbvillámokat is. Az egyik kutató, Pavo szerint a világító labdák szinte éltek, kis sugarakat szórtak szét, amelyek látszólag ide-oda lökdösték őket.
A tűzgolyók hőmérséklete meghaladhatta az 1700 Celsius-fokot, legalábbis így becsülték a kutatók a színük alapján. A brazil tudósok folytatni akarják a kísérleteket más anyagokkal is, amelyekből létrejöhetnek gömbvillámok.
