Az athéni ötkarikás játékokon hatszoros győztes Phelpset eredményei feljogosítják arra, hogy reálisan célba vegye Mark Spitz 1972-es, müncheni olimpián elért, máig utolérhetetlennek tartott rekordját, amikor is hét számban diadalmaskodott a szintén amerikai klasszis. Phelps ezt szeretné nyolcra javítani, amire a vasárnap befejeződött vb alapján minden esélye megvan, hiszen nyolcadik aranyérme valószínűleg csak azért maradt el, mert a tengerentúli stafétát a selejtezőben kizárták a 4×100 méteres vegyesváltóban.
Cseh Lászlót is leiskolázta
Cseh László megszorítani sem tudta a két vegyesszámban az amerikai klasszist, aki 400 és 200 méteren is fantasztikus világcsúcsot úszott. A 21 éves Phelps a vébé zárónapja után kijelentette, hogy szeretné a 2008-as pekingi ötkarikás játékokon megdönteni a legendás Mark Spitz rekordját.
A vébé legjobbjának mérlege: 7 aranyérem, 5 világcsúcs (Galéria)
„Úgy érzem, most vagyok a csúcson, de még rengeteg célom van, és addig nem fejezem, amíg ezeket el nem értem. Én akarok minden idők legjobb úszója lenni.” – nyilatkozta Phelps. Elégedett lehet tehát a melbourne-i teljesítménnyel, és a legendás előd, Mark Spitz is fejet hajtott honfitársa produkciója előtt: „Megdöntheti a rekordomat. Az ő esetében is ideálisan kell alakulnia a körülményeknek, de meg van rá minden esélye.” – mondta a vébé helyszínén tartózkodó Spitz.
A 2012-es londoni játékokon is bízik a sikeres szereplésben Phelps, aki szerint van még hova fejlődnie. „Az elmúlt egy év során sokat gyorsultam az erőnléti tréningeknek köszönhetően. Sokkal izmosabb lettem, és ez az időeredményeimen is megmutatkozott.”
Taroltak az amerikaiak
Az amerikai válogatott fölénye azonban Phelps nélkül is abszolút érzékelhető, ugyanis 40 számból 19-et ők nyertek meg. A nőknél két nemzet versenyzői arattak, a 20 számból kilencben ausztrál, nyolcban amerikai siker született, azaz a világ többi részének három aranyéremmel kellett beérnie… Ebből kettőt a francia Laure Manaudou (200 és 400 m gyors), egyet pedig a svéd Therese Alshammar (50 m pillangó) szerzett meg. A férfiaknál viszont a 20 győztesből 11 amerikai, a maradék kilenc aranyérem pedig nyolc nemzethez került, egyedül a Dél-afrikai Köztársaság nyert kettőt Gerhard Zandberg és Roland Schoeman révén. Az összesen hat váltó számban három arany-, két ezüstérem és egy kizárás az amerikaiak mérlege.
Ugyancsak érdekes, hogy olyan, nagy úszónemzetek maradtak aranyérem nélkül, mint Németország (-, 3, 1), Hollandia (-, 2, 3), vagy Oroszország (-, 2, 2), illetve az amerikaiakon és az ausztrálokon kívül kizárólag a dél-afrikaiak és a franciák tudtak legalább két első helyet szerezni.
Az amerikaiak fölényéről mindent elmond, hogy 16 egyéni győzelmük alkalmából, nyolcszor egy másik tengerentúli versenyző is felállhatott a dobogóra. További érdekesség, hogy a Melbourne-ben elért 14 világcsúcsból 11 amerikai úszóhoz vagy váltóhoz fűződik, egy-egy pedig Manaudou-hoz, az olasz Federica Pellegrinihez (mindkettő női 200 m gyors) és az ausztrál 4×100 m-es női vegyesváltóhoz. Míg más nemzetbeli úszók minden egyes századmásodperces javulásért megszenvedtek, addig az amerikai válogatott tagjainak többsége másodperceket javított egyéni – és ezzel együtt gyakran a világ – legjobbján.
