Umberto Eco és Kanada jön idén
A “professzornak” is nevezett olasz író, Umberto Eco a tervek szerint a nyitónapon, április 12-én pódiumbeszélgetésen vesz részt, majd aznap este ünnepélyes keretek között veszi majd át a Budapest Nagydíjat. Azután olvasótalálkozók és dedikálások vendége lesz a XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Umberto Eco olasz író, esztéta, irodalomtörténész 1932. január 5-én született Alessandriában. A XX. századi modern olasz irodalom egyik nagy alakja 1954-ben filozófiából doktorált a torinói egyetemen. Irodalmi munkássága az ötvenes évek végén kezdődött, amikor a neoavantgárd irányzat teoretikusaként szerzett hírnevet a Gruppo 63 köreiben. Számos esszét és tanulmányt írt a tömegtájékoztatásról és a modern kultúráról; irodalomtudósként például az avantgárd művészet kérdései, valamint a tömegkultúra problémái foglalkoztatták. Első regénye, az 1980-ban megjelent A rózsa neve a nyolcvanas évek legnagyobb regényszenzációja lett. A másik nagy vendég Kanada lesz, amelyre maga az ország jelentkezett. A fesztivál keretében idén is helyet kap az európai elsőkönyvesek fesztiválja, valamint a Könyvtáros Klub elnevezésű programsorozat.
Kiszolgáltatott kiadók
A piac szereplői szerint a három nagy terjesztő, az Alexandra, a Líra és Lant, valamint a Libri koncentrált terjesztői hálózatában a kisebb kiadók egyre kiszolgáltatottabbak. A nagy cégek ugyanis 40-50 százalékos árrést diktálnak, és túl sok veszélyt sem vállalnak. A kockázatvállalás megosztásában ugyanis a nyugat-európai piacon megszokott fix átvételes, visszárus rendszerrel szemben a nemzetközileg ritkább bizományosi rendszer honosodott meg nálunk. Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója a FigyelőNetnek elmondta, hogy ez utóbbiban már látszik némi elmozdulás. A kiadók ugyanis egyre inkább szorgalmazzák, hogy a kereskedő ne csak a bevételből, de a rizikóból is vállaljon nagyobb részt. A terjesztők ezért cserében a példányszám és az ár kialakításába is bele kívánnak szólni. Az együttműködés átalakítása egyelőre még elég képlékeny, és inkább a piaci erő dominál, de az igazgató szerint megérett már a piac a változásra.
Bár a fejlett könyvpiac többek között annak is köszönhető, hogy az állam beavatkozása nélkül, organikusan sikerült üzleti alapokra átállni a rendszerváltás után (az állam anyagi szerepvállalása itt egy kis költségvetésű fővárosi színház nagyságrendjét éri el), a könyvkiadás szereplői szerint mégis szükség lenne arra, hogy az állam megjelenjen. A Nemzeti Kulturális Alap ugyanis Zentai szerint nem támogatást ad, az általuk nyújtott pénz csak önsegélyezésre elég.
Program a könyvtárakért és az írókért
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése ezért kidolgozta a Márai-programot, amely a nemzeti könyvkiadás és irodalom távlatos támogatását, a magyarországi és a határon túli könyvtárak állománygyarapítási keretének növelését célozza meg. Szerintük ugyanis csak úgy őrizheti meg a könyvkiadás a mai minőségi összetételét, a nyelvterület kicsinysége okán csupán kis példányszámban kiadható és forgalmazható kortárs és klasszikus szépirodalmi alkotásokat, a tudományos és szakkönyvkiadás nemzetközileg is figyelemreméltó eredményeit, ha a hozzánk hasonló méretű és léptékű európai országok gyakorlatához hasonlóan a meghatározó könyvtárak könyvbeszerzésre fordítható keretét az állam sokszorta nagyobbá teszi.
Ehhez a szépirodalomra és az oktatásban is használatos referenciakönyvekre koncentráló, garantált állami könyvvásárlásra lenne szükség. A 2007-ben induló program első lépcsőben 1000 gondosan kiválasztott címből állna, melyekből 500-500 példány jutna el a legfontosabb hazai és határon túli gyűjtőhelyekre, állami és önkormányzati könyvtárakba, egyetemi és főiskolai könyvtárakba, határon túli egyházi és világi intézmények könyvtáraiba. A következő esztendőben a kiválasztandó címszám 1500-ra emelkedne, s 2009-ben érné el az optimális mértéket, 2000 könyvcím 500-500 példányban történő megvásárlását
Az egyesülés tervei szerint a kortárs magyar irodalom alkotóinak támogatására ösztöndíjprogramot kellene létrehozni. A néhány kiugróan sikeres alkotót leszámítva az írók, költők, tudósok, tudományos eredményeiket feldolgozó szellemi emberek nagyon sokféle kiegészítő tevékenységet kénytelenek folytatni, hogy fenntarthassák magukat, s emellett maradjon idejük színvonalas alkotómunkára. A magyarországinál sokszorosan nagyobb léptékű nyelvterületek alkotói között is csak kevés olyan akad, aki kizárólag művei honoráriumából meg tud élni.
A fordításra és az olvasáskultúrára is költeni kellene
A Márai-program 2008-at az Irodalom évének nyilvánítaná. A kortárs magyar irodalom, mindenekelőtt regényirodalmunk ugyanis közel 100 év után újra legjobb korszakát éli. Túlzás nélkül állítható, íróink az elmúlt 10 évben világirodalmi rangú alkotásokkal arattak sikert külföldön s a magyar olvasók körében egyaránt.
Külön kormányzati keretre lenne szükség ahhoz, hogy a magyar irodalmat és a minőségi könyvkiadást külföldön is terjesszék. Igen fontos lenne, hogy a magyar művek külföldi fordítását a jelenlegi 20 millió forintnál nagyobb mértékben támogassák. Kertész Imre és Márai Sándor, Esterházy Péter és Szabó Magda európai diadalútja óta óriási igény mutatkozik a kortárs és klasszikus magyar irodalomra.
A Márai-program fő célja az olvasáskultúra fejlesztése. Nemzetközi vizsgálatok sora igazolta, hogy Magyarország is azon államok közé tartozik, ahol a felnövekvő új nemzedék olvasási készsége, képessége, kreatív problémamegoldó készsége drámaian romlott. Ennek ellensúlyozására német mintára azt javasolják, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium kezdeményezésére a Márai-program keretében jöjjön létre a Magyarországi Olvasási Közalapítvány, az általános- és középiskolai olvasásoktatás-képzés fejlesztésére.
