Az internet voltaképpen oda jutott, hogy ha az ember valamire kíváncsi, egy percen belül megtalálhatja az azzal összefüggő anyagot, s ha nem talál semmit, akkor gyanakodni kezdhet, hogy ezzel a dologgal még nem foglalkozott senki. A ma legnépszerűbb Google keresőoldal több mint 8 milliárd weblapon keres, fél másodpercnél rövidebb idő alatt. Hogyan lehetséges, hogy milliárdnyi felhasználó
milliárdnyi dokumentuma közül egy pillanat alatt előkereshetjük a nekünk fontosat, de ha a magunk levelei, dokumentumai között szeretnénk egy ilyen vagy olyan témába vágót megtalálni, akkor egy fél délelőttöt is elkínlódhatunk vele? Alighanem mindenki látott már végfelhasználót, amint a küldő neve szerint rendezi sorba az e-mailjeit, mert azt reméli, hogy így majd jóval hamarabb megtalálja a neki fontos levelet. S megesik, hogy meg is találja; többnyire azonban valami jobb mentőötletre van szükség.
|
De hogyan sikerült elérni, hogy a szoftver gyorsan, szinte azonnal megtalálja a kellő állományokat? Ebből a szempontból a keresőszoftverek mind ugyanazt a módszert használják: mindegyik előre feltérképezi a merevlemezen levő állományokat, e-maileket, kigyűjti a méretüket, szerzőjüket, a szavaikat, s ha majd keresni kell, akkor csak ennek a kisebb méretű indexkatalógusnak a tartalmát kell csak végignézniük, az állományokat már nem. Az indexkészítést nem lehet elkerülni, más szóval az azonnali keresés nem megy: ha, mondjuk, csak 200 megabájtnyi állományunk van is (MP3, DOC, XLS, PDF stb.) és tekintetbe vesszük, hogy egy korszerű merevlemez 25 megabájtot olvas másodpercenként, akkor is az adódik eredményül, hogy mindig 8 másodpercre lenne szükség egy-egy tartalom szerinti kérés megválaszolására.
Az alapötlet az tehát, hogy ezek a „8 másodpercek” maradjanak észrevétlenek: essenek olyan időre, amikor a felhasználó éppen nem dolgozik a gépen, hanem csak szöveget olvas, nem mozgatja az egeret és nem is gépel. Az indexállományok előbb-utóbb a háttérben is előállnak, s később már csak bővítgetni kell őket.
A keresőszoftverek tesztelése részben egyszerű, részben körülményes dolog. Ha arra szeretnénk választ kapni, hogy milyen rendszererőforrások használatával milyen gyorsasággal és pontossággal lehet keresni, akkor körülményes dolog, mert nem nagyon állíthatunk össze egzakt méréseket. Olyan szempontból viszont egyszerű, hogy számba vesszük, mire lehet szükséges egy átlagos felhasználónak, feltesszük a mintadokumentumokat (azok speciális kiterjesztésűek is lehetnek), s megnézzük, bír-e velük a szoftver.
A kezelőfelület különös módon nagyon sokat számít, mert egyszerű felület is lehet roppant hatékony, s igen bonyolult is lehet szinte használhatatlan. Érdemes a paraméterezhetőségre is figyelni: arra, hogy be lehet-e pontosan állítani, hol keressen és hol ne keressen a szoftver, milyen kiterjesztésű állományokat vizsgáljon meg, és hogy kiterjesztés szerint csak név szerint indexeljen-e vagy tartalom szerint is. Mint tesztünkből kiderül, fura módon ennek (s még jó néhány más kényelmi funkciónak) az implementálása csak egy-egy gyártóban merült fel.
• Ask Jeeves
Az Ask Jeeves internetes keresőmotorja itthon nem túlságosan ismert, akárcsak az asztali keresője. Pedig a keresőfelület igen jól sikerült, letisztult, kevésbé hozzáértő felhasználók is jól elboldogulhatnak vele. Nagyon impozáns benne, hogy a találatokat fülekre szétszedve jeleníti meg: ha például azt a kifejezést keressük, hogy „szerződés”, akkor a „Fájlok” ,„Emailek” s egyéb füleken látszik, hogy melyiken hány találat van. Sajnos azonban a fejlesztők úgy érezték, hogy a szoftver már nagyon kezdeti stádiumban is közreadható: beállítási lehetőségek szinte egyáltalán nincsenek.
Bár az Ask Jeeves indexeli a Microsoft Office-állományokat, az Outlook leveleit és multimédiás állományokat, nem keres a böngésző gyorsítótárában (cache), az azonnali üzenetküldő szoftver állományai között, sem az Outlook Express e-mailjei és az Outlook csatolt állományai között. Ezzel nagyot hátra csúszik a ranglistán… De az talán még ennél is rosszabb, hogy nem lehet megkerülni ezeket a beégetett korlátokat, vagyis nem definiálhatók benne újabb állománytípusok, s még azt sem választhatjuk meg, hogy hol keresse a dokumentumokat: vagy az Asztalon keresi, vagy a Saját Dokumentumok között, vagy az egész gépen, negyedik lehetőség nincs.
Bár az Ask Jeeves egyszerűen telepíthető, kis állományban tölthető le (mindössze 760 kilobájtnyi), és nagyon jól használható a felülete, mégis azt kell mondanunk, hogy mostani állapotában nem is érdemes próbálkozni vele. Talán majd a következő változatokkal…
• Hotbot
A Hotbot internetes keresőjét már többen ismerhetjük, mint az Ask Jeeves-félét, emiatt arra gondolhatunk, hogy ha népszerűbb az oldal, talán átgondoltabb az asztali kereső is. De ez a feltevés nem igazolódik: a Hotbot csak akkor hajlandó feltelepülni a gépre, ha az Internet Explorerből telepítenénk, s akkor is csak úgy, ha ActiveX komponensként is engedjük a telepítést. Igen, ezt blokkolja a Windows XP Sp2 nagy előszeretettel, s nem is véletlenül: rengeteg spyware és adware is így szeretne a gépre feltelepülni. Úgy látszik, a Hotbot csapata nem értesül a biztonsági irányzatokról, s csak azért is ilyen módon próbálkozik. Ez talán megbocsátható lenne, ha lenne legalább egy webhivatkozás, ahonnan beszerezhetnénk a telepítő csomagot. De nincs. Hotbot diszkvalifikálva.
• Google
A Google internetes kereső ma a legnépszerűbb, s talán a legjobb webes keresőrendszer, nagy várakozással kezdtük tehát telepíteni a 458 kilobájtos (!) asztali keresőt. Fel is települt minden nehézség nélkül, majd megnyílt a Google weblapra emlékeztető lokális weblab, csak persze nem a weben, hanem a gépünkön keres. Az ötlet nagyszerű: a felületet már ismerjük, megszoktuk, talán még szeretjük is. A rendszer bővíti a Google-t: ha a Google.com-on keresünk, akkor a helyi Google asztali kereső is elindul, s a találatait a Google.com adta találatok elé fűzi, vagyis egyszerre lehet a weben s a saját gépen keresni.
A kereső gépelés közben indexelni lehet az AOL azonnali üzenetküldő állományait, vagyis ha valamit beírunk, akkor az azonnal ott lesz a keresés eredményében is. Emellett ismeri persze az Internet Explorer gyorsítótárát, az Outlook csatolt állományait és az Outlook Express leveleit. Az Office dokumentumok többsége nem okoz gondot neki, a PDF-et azonban nem ismeri, sőt az RTF-et sem, s mellesleg nem boldogul az Outlook Express csatolmányaival.
Beállítási lehetőségei sajnos nagyon szűkösek: nem lehet kézileg újabb könyvtárakat felvenni, s azt sem tudjuk pontosan, hogy mit indexel egyáltalán. A Saját Dokumentumokat biztosan, de hogy vajon a többit is, azt nem lehet tudni.
Nem lehet vele tehát az egész gépen keresni, nem lehet részleges állományneveket keresni, nem ismer egy halom fontos formátumot (s a formátumok körét persze nem is lehet bővíteni), nem lehet speciális kifejezésekkel keresni. Arra, amire kitalálták – hogy egyszerűen kereshessünk az állományokat között –, valószínűleg nem alkalmas.
A helyzetet még rontja a nemrégiben napvilágra került biztonsági fogyatékosság is: azt kihasználva bizonyos körülmények között egy támadó is kereshet a gépen. Ehhez az szükséges, hogy felmenjünk egy olyan különleges weblapra, melyről a Google asztali kereső azt hiheti, hogy az maga a Google.com, és az eredményhez hozzáfűzi saját találati halmazát is. Rossz esetben ez visszajuthat a támadókhoz.
• MSN
A Microsoft tulajdonú MSN hír- és keresőportál is megalkotta a maga asztali keresőjét, de hogy ne csak keresőről beszélhessünk, elnevezte MSN Toolbar Suite-nak; ez a keresés mellett számos Internet Explorer-bővítménnyel is kedveskedik. Ezek a bővítmények az előugró ablakok blokkolására, a szöveg kiemelésére, a hosszú weblapok jobb áttekintésére, s a webes űrlapok kitöltésére adnak megoldást. Kétségtelenül mindegyik nagyon kényelmes, de sajnos (másfelől persze nyilvánvaló módon) csak Internet Explorerrel működnek. (A keresőfelület egyébként külön alkalmazás, ahhoz nem kell IE!)
Az MSN asztali keresője igen jóra sikerült, sok mindent lehet fajta beállítani, s persze minden létező Microsoft adatforrást indexelhet, bár fura módon az Internet Explorer előzményeiben (History) nem tud keresni.
Mivel az asztali keresőket azért telepítik a felhasználók, hogy keressenek velük, éspedig alighanem gyakran, azért az MSN keresőablaka a tálcára (Taskbar) is felkerül, meg az Internet Explorerbe és az Outlookba, mindenhonnan azonnal nekiláthatunk tehát a kutakodásnak. S hogy mit kereshetünk? Az MSN keresőjével az Outlook naptárát, az eseményeket és a jegyzeteket is hamar átnézhetjük, sőt a Microsoft OneNote állományokat is. Külön érdekesség, hogy indexeli az MSN azonnali üzenetküldő előzményeit, sőt a Hotmail levelezővel is elbír (Outlook Expressen át).
Kezeli a speciális keresőfeltételeket, bátran használhatjuk a VAGY, ÉS s hasonló logikai operátorokat (persze angolul). Sajnos nem engedi, hogy kézileg újabb állománytípusokat vegyünk fel, nem szükségszerűen jó megoldás tehát minden helyzetben. Különös módon a PDF-állományokat alapjában nem ismeri, csak egy külön letöltendő bővítménnyel (pluginnel). Kérdés, hogy vajon miért nem, hiszen a telepítőcsomag így is 5 megabájtos, a PDF-es bővítmény pedig külön 4 megabájt…
Az MSN keresőjének az az egyetlen hibája, hogy jó néhány formátumot nem ismer, s nem is hajlandó ismerni. Ha ezt később kijavítják benne, akkor nem lesz rá panaszunk.
• Copernic
A Copernic keresőjét valamiért kisebb hírverés kísérte, mint a többit, pedig tesztjeink tanúsága szerint nincs miért szégyenkeznie. Az 2,5 megabájtos telepítőcsomagban érkező alkalmazás különálló szoftverként fut, s ha akarjuk, rákerül a tálcára, mint az MSN keresője. Külalakra talán az Ask Jeeves keresőjéhez hasonlít a legjobba, de funkcionalitásban szerencsére nincs annyira lemaradva. Az azonban egy tekintetben mégis jobb nála: megmutatja a keresés eredményéről, hogy ebben vagy abban a kategóriába hány találat esett. A Copernic nem tudja egyszerre valamennyi helyen keresni a megadott kifejezést; ha állományokban és e-mailekben is keresnénk a „szerződés” kifejezést, akkor külön el kell kérni az eredményeket mind a két kategóriában.
A Copernicnek remek az előnézeti képe: megmutatja szinte az összes állománytípust, sőt a találat helyére gördül. Az indexelt állománytípusok gyakorlatilag felölelik az összes használatos formátumot, s ha ez mégsem lenne elegendő, akkor újabb kiterjesztéseket is felvehetünk – szöveges állománytípusokat (például fejlesztők a forráskódjukat) vagy csak méret és név szerint indexelt csoportot.
Emellett persze a rendszer bármely könyvtárát indexelheti, minden tekintetben mi állítjuk be a keresés helyét. A Copernic tökéletes összhangban van az Outlookkal és Outlook Expresszel is, s indexeli a csatolmányokat.
A keresés ismeri a logikai kifejezéseket, s a lista további mezők – például szerző, küldő vagy dátum – szerint is szűkíthető. A Copernic gyakorlatilag ötvözi az összes eddig bemutatott kereső tulajdonságát, de ne feledkezzünk meg egy nagy fogyatékosságáról: nem lehet egyszerre e-maileket és állományokat keresni!
• Yahoo
A Yahoo webes kereső egyre nagyobb népszerűségnek örvend azóta, hogy átalakultak a keresőrobotok, szükségszerű volt tehát, hogy ez a vállalat is bemutassa a maga asztali keresőszoftverét. „Jobb később, mint soha” – s ez nagyon is igaz a Yahoo asztali keresőjére, mert alighanem ez a legjobb az összes közül.
Az asztali kereső telepítője 7,8 megabájtos, s ez volt mind közül a legnagyobb (vagy 16-szor akkora, mint a Google-é). A Yahoo rengeteg állományformátumot ismer, köztük adatbázis-állományokat, sőt tömörített állományokat is (bár ezek közül csak a ZIP igazán lényeges). A PDF-állományokkal sincs gondja, s éppúgy megmutatja előnézeti ablakban a megtalált állományokat, mint a Copernic keresője.
Ha nem vagyunk elégedettek a felismert állománytípusokkal, akkor továbbiakat is hozzájuk adhatunk, bár csak szövegeseket érdemes (például forráskódot). Elsőre ugyan nem hangzik hasznosnak, sokszor mégis jól jöhet, hogy törölhetjük is ennek vagy annak a típusnak az indexelését – például ha valamiért nem akarunk CSV adatállományokban keresni, akkor a CSV-t kivehetjük a listából.
A Yahoo keresője az X1 fizetős keresőszoftveren alapul, s a számítógépen mindenütt keres, de a hálózati megosztásokat szándékosan nem fogja végigböngészni. Végül is, hadd maradjon valami a X1-ben is.
A Yahoo keresőjében nagyon megkapó, hogy a kikeresett e-maileket pontosan úgy kezelhetjük, mint az Outlookban vagy Outlook Expressben: azonnal válaszolhatunk rájuk vagy továbbküldhetjük őket, nem kell megnyitni a levelezőprogramot. Ezzel nagyon sok időt lehet megtakarítani.
A Yahoo keresője sem tökéletes persze: abban elmarad a Copernic mögött, hogy nem észleli azonnal az állományokban, könyvtárakban, e-mailekben történt változásokat, vagyis a katalógus csak indexeléskor frissül. Ha tehát folyamatosan dolgozunk a géppel és csak inaktív időben engedjük az indexelést, akkor hiába fut a Yahoo szoftvere, mert a lista sohasem fog felfrissülni.
