1947 és öröksége
Miután a második világháború szétrombolta az európai kontinens prominens fesztiválszervező városait – Münchent és Salzburgot – Edinburgh vezetői arra gondoltak, hogy útjára indítanak egy friss rendezvényt, segítve ezzel a háború okozta kontinentális depresszió feloldását. A fesztivál eredeti megálmodóinak törekvése nem volt hiábavaló: a rendezvény már az első alkalommal átütő siker volt, és csaknem hatvan éve töretlen a sikere.
Egymással egy időben, de tulajdonképpen egymás művészeti ellenpólusaként indult útjára a két (ős)fesztivál; az Edinburgh-i Nemzetközi- és a Fringe. A fő különbség a kettő között leginkább a programszervezési politikájában található. Míg az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál főleg a klasszikus darabokra fókuszál (legyen az zene, tánc, színház), a Fringe-nek nincsenek ilyen előfeltételei. S míg az előző előadóművészeit közvetlenül a Fesztivál igazgatója kéri fel a részvételre, az utóbbinál nincsenek sem előszűrők, sem pedig különösebb kritériumok: bárki bemutathat bármit.
Fringe-adatok
• Többek között a fringe felfedezettje volt: Robin Williams, Hugh Grant, Emma Thompson és Jude Law.
• A Fringe-jegyek 44 százalékát a fesztivál saját honlapján keresztül értékesítik: ezzel az eredménnyel Nagy-Britannia egyik legsikeresebb művészeti oldalának számít.
• 1996-ban, az 50. fennállási évfordulóján, a Guinness Book of Records a Fringe-et nevezte meg a világ legnagyobb fesztiváljának (ez azóta sem változott).
• 2004-ben 25 326 előadó, 735 társulat által 1695 előadás volt, 236 helyszínen
• Ha valaki a Fringe minden programját meg szeretné nézni: 5 évébe és 53 napjába kerülne.
• A Fringe-ről 30 különböző ország 1500 médiamunkása tudósít.
A Nemzetközi Fesztivál helyszínei (és férőhelyei)
• Usher Hall (2300)
• Festival Theatre (1800)
• The Edinburgh Playhouse (2900)
• King’s Theatre (1300)
• Royal Lyceum Theatre (650)
• The Queen’s Hall (920)
• The Hub (420)
Az érdekes előadásokon kívül a bűbájos város adottságai mindenképpen szerves részét képezik az edinburgh-i élménynek. A vár vagy a Royal Mile megtekintése már önmagában pompás programot kínál az arrajáróknak, még akkor is, ha a fesztivál ideje alatt hatalmas a kavalkád. A szállásfoglalást a legegyszerűbben (és sokszor a legkedvezőbb áron) az interneten keresztül lehet lebonyolítani, és ne szomorkodjunk akkor sem, ha nem közvetlenül a város szívében találunk szobát. A külkerületekből vagy a közelben lévő településekről jól szervezett a tömegközlekedés (s ilyenkor különjáratok is működnek).
Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál
(augusztus 14 – szeptember 4)
Edinburgh hat fő színházában, koncerttermében, és számos kisebb előadóteremében folynak az előadások minden év augusztusában három héten keresztül. Az előadókat a fesztivál művészeti vezetője (napjainkban: Sir Brian McMaster) hívja meg személyesen, s a szervezet adminisztrációs személyzete a művészek, illetve előadások hirdetéséért és terjesztéséért felelős.
A fesztivál központja 1999 óta a Hubban üzemel: ez az impozáns gótikus épület, a vár és a Holyrood House (a brit királyi család vendéglátó palotája) között húzódó Royal Mile-on található. A kulturális központot feltétlen érdemes túránk elején meglátogatni, hiszen itt a legkönnyebb hozzájutni a kellő információhoz: jegyet is vehetünk és a fergeteges fesztivál hangulatába is gyorsan belekóstolhatunk. Figyelem: akinek már a budapesti Sziget programfüzetének megfejtése is fejfájást okoz, az a skót rendezvény meglátogatása előtt feltétlenül tanulmányozza a fesztivál hivatalos honlapját.
Fringe avagy a Frufru (augusztus 7 – 29)
Eredetileg a klasszikus fesztivál modern ellenpontjaként jött létre. „A darabjaira hullott Európát a kultúra segítségével egyesítsük újra” alapötlet azonban annyi művészt mozgósított, hogy hirtelen több volt az előadó volt, mint az előadóhely. S mivel nézőből és publicitásból sem volt hiány, nyolc skót és két angol társulat úgy döntött, hogy hívatlanul is megjelenik a városban és improvizálva talál majd magának helyet színdarabjuk bemutatására. Így történt, hogy az első évben a Fringe előadásai egy dohos és használaton kívüli kocsma tetőszobájában zajlottak. Azóta persze a rendezvények modernebb helyszínekre költöztek, de szellemében máig hűek maradtak önmagukhoz a szervezők: mindenki jöhet, aki elő szeretne adni. Ilyenformán tavaly például 1,25 millió jegyet adtak el a két héten át tartó rendezvényekre. (Az előadások egyharmada világpremiernek számít ma is.)
Augusztus 14-e nemcsak az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál megnyitó napja volt, hanem az úgynevezett Fringe Vasárnap is. A szervezők minden évben ezzel az ingyenes előadássorozattal köszönik meg Edinburgh lakosainak, hogy helyet adnak a nem kis zajjal és felhajtással járó fesztiválnak. Idén huszonötödször került megszervezésre a hatalmas vasárnapi piknik a város kikötő negyedében (Leith – Medows): 200 ezer ember gyűlt össze, hogy a 150 ingyenes előadás valamelyikét élvezze.
És a többi…
A klasszikus az avantgarddal, a befutott a befutni-vágyóval, a szervezett a spontán tömörüléssel versengett a kezdetek óta a nézők érdeklődéséért, s verseng ma is. Látogatóból pedig évről-évre egyre több van, így idén már hat „új” különálló, de egymással párhuzamosan futó fesztivál vár mindenkit, aki augusztusban arra jár.
Military Tattoo 1950 óta (augusztus 5 – 27): Hatalmas katonai zenekar, amely a világ minden tájáról ezer katonát tömörít zenekari egységgé egy hónap erejéig. Skótok és nem skótok egyszerre nyomják (illetve fújják) a zenét skót dudán, szőrös dobon és egyéb hangszereken. Fergeteges buli skót felföldi táncokkal, sok sörrel, tüzijátékkal és a csodás edinburgh-i várral a háttérben… felejthetetlen hangulat! Összesen 24 estén nyílik idén augusztusban arra lehetőség, hogy a hatalmas katonai együttes előadását megtekintse az arrajáró. Mi több, idén azoknak sem kell búsulniuk, akik pénzhiány miatt nem jutnak fel a várfokra: a fesztivál ideje alatt többször is, két Military Tattoo-s zenekari egység előadásában, ingyenesen kaphatnak ízelítőt az érdeklődők a Princess Utca nyugati kertjében, a Ross Színházban.
Mela (szeptember 3 – 4): Skócia legnagyobb interkulturális fesztiválja. A Pilrig Park színes kavalkáddá alakul át ilyenkor, helyet adva a világ minden sarkából ideözönlő vándorszínészeinek, zenészeinek és mindenkinek, aki kiváncsi rájuk. Gyermekeknek és felnőtteknek szóló rendezvények váltják egymást. Az előadások vagy játszóházak között pedig a különböző nemzetek ételeinek megkóstolására nyílik lehetőség. Az előadások némelyikéért fizetni kell, de jócskán akad olyan is, amely ingyenes.
A Nemzetközi Könyv Fesztivál (augusztus 13 – 29), a Nemzetközi Film Fesztivál (augusztus 17 – 28), a Jazz & Blues Fesztivál (július 29 – augusztus 7), valamint a Művészet Fesztivál (július 28 – szeptember 4) szintén részét képezi a (monstre) Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválnak.
Őrült skótok
Néhány érdekesség, amely a fesztivál látogatása alatt jól megfigyelhető:
Ha eddig azt hitte, hogy viszonylag jól töri az angol nyelvet, itt megbizonyosodhat az ellenkezőjéről (ez amúgy nem edinburgh-i specialitás, egész Skóciára jellemző, és Glasgow-ban a legrosszabb). Taxisofőrrel vagy buszvezetővel eleve vesztett meccs, ha beszélgetni kíván: legbiztosabb, ha rögtön lebetűzi a célállomás nevét, akkor félreértésre nincs esély!
A skótok valóban szeretik a szoknyát, és előszeretettel viselik, főleg a férfiak, ünnepi alkalmakkor. És a mendemonda, miszerint nem hordanak alsóneműt a skót szoknya alatt, szintén igaz. Hitetlenek figyelem: pár pint sör elfogyasztása után elég sok skót fiú hajlik arra, hogy ezt be is bizonyítsa. Itassa és bíztassa őket szeretettel, az élmény felejthetetlen!
Nekik is van véreshurkájuk, úgy hívják, hogy Haggis, és jó róla tudni, hogy azon kevés skót ételek közé tartozik, amelyek még ehetők is. Kis kulináris összehasonlításként: sehol máshol nem hallottam még olyan- (borzalom)ról, hogy a Mars csokit, vagy a pizzát fritőzben megsütnék és szabad akaratból szívesen ennék… csak Skóciában.
A skót maláta wishky valóban sokkal finomabb, mint a kevert (blended) társai, s ha van időnk, érdemes ellátogatni az egyik whisky szeszfőzdébe. Hogy miért? A készítés folyamata nagyon érdekes, a „tárlatvezetők” skót szoknyát viselnek és bűbájos skót kiejtéssel karattyolnak, rettentő büdös van (bár ez megítélés kérdése), és a végén megkóstolhatjuk a hely aranynedűjét… ami még annak is felvidító élmény, aki amúgy nem rajong a whiskyért!
A skótok szívesen és hatalmas elánnal csinálnak – úgy általában – mindent, de az biztos, hogy sokat és gátlástalanul isznak. Ennek következtében esténként (főleg pénteken és szombaton) gyakori a részeg, és nemritkán saját nedveiben fetrengő skót az utcakövön (taxiállomáson, kocsma ajtóban…). Ne ijedjünk meg, nem túl agresszívek, csak hívjuk a mentőt, ha már nagyon lilák lennének.
