Utazás
Nápoly körülbelül 1800 kilométerre van Budapesttől, ezért autóval legalább két nap eljutni oda. Ez a megoldás azonban nem javasolt, a nápolyi forgalomban – nem kevés túlzással – szinte lehetetlen sérülés nélkül megúszni az autóvezetést, ráadásul nem biztos, hogy másnap reggel ott és úgy találjuk autónkat, mint ahogy előző este megváltunk tőle. Mivel közvetlen repülőjárat nem megy a városba, vagy átszállással, vagy repülő-vonat kombinációval juthatunk le. Róma Fiumicino repülőteréről egyszerűen, egy kis vonattal juthatunk el a Termini pályaudvarra, ahol körülbelül félóránként mennek vonatok Nápolyba. Érdemes Intercity vagy EuroStar szerelvényre jegyet váltani, így ugyanis már szűk másfél óra alatt lent lehetünk. Fontos, hogy a jegyünket a vágányok mellé kihelyezett sárga dobozokban kezeljük, különben bírságot kell fizetni. Főleg hazautazáskor érdemes időben elindulni Rómába, ugyanis a Trenitaliában (ez az olasz MÁV) nem igazán lehet megbízni, és könnyen előfordulhat, hogy a kinézett vonat nem indul, csak órákkal később (a mentesítő járat intézménye ott ugyanis nem ismert). Sok kellemetlenségtől menthetjük ezzel meg magunkat, és nem utolsó sorban pénztárcánkat, a helyi taxisok ugyanis legkevesebb 350 euróért hajlandóak elfuvarozni a repülőtérig. A városon belül azonban ajánlott taxival közlekedni, főleg sötétedés után.
Nápoly a „legolaszabb” olasz város, ahol a szűk sikárotokból állandóan robogós fiatalok özönlenek ki (esetenként robogónként hárman-négyen is), mindenki Dolce e Gabbana cuccokban jár, eszeveszetten és látszólag teljesen rendszertelenül vezet, senki sem mozdul ki otthonról napszemüveg nélkül és az „O’ sole mio” az első dal, amit a gyerekek megtanulnak. Ezen kívül állítólag Itália-szerte itt sütik a legfinomabb pizzát, és egyes vélemények szerint a nápolyi férfiak a legjobb szeretők a világon. (Önbizalmukat növeli egyébként egy közszájon forgó közvélemény-kutatás eredménye is, amely szerint a külföldi nők kilencven százaléka életében legalább egyszer szeretne egy kósza éjszakát egy nápolyi férfival eltölteni). Mindezeken felül pedig Nápoly a világ egyetlen helye, ahol Diego Maradonát még mindig istenként tisztelik.
Nápoly egyébként Olaszország – de talán egész Európa – legveszélyesebb városa, ráadásul a Camorra (a nápolyi maffia) még sosem virágzott ennyire, mint most. Mindennaposak a fegyveres támadások, ezért érdemes némi készpénzt mindig magunknál tartani. Nem kell egyébként egy késtől vagy pisztolytól megijedni, a nápolyiak rendkívül udvariasan és kedvesen fognak kirabolni minket. Ezért nem kell haragudni rájuk, a helyiek már elfogadták, hogy a rablásnak történelmi és mély-pszichológiai gyökerei vannak, ezért képtelenek megváltozni.
Dolce vita’
Nápoly nem az a turistatérképes-útikönyves-városnézős hely. Nápolyt nem elég látni, érezni kell, és megélni minden ott töltött pillanatot. Nápoly több, mint egy szép város, érdekes romokkal és régi épületekkel. Egy életérzés, egy életforma. Ezért lehetőleg ne előrecsomagolt szendvicsekkel és turistatérképpel érkezzünk a dél-itáliai városba, és óvakodjunk a mindenben költséghatékony megoldástól is. Ahhoz ugyanis, hogy a várost valójában lássuk, fagylalttal a kezünkben végig kell sétálni a tengerparti sétányon, a híres via Caracciolon, majd a Castel dell’Ovoban be kell térni egy olcsó, kikötői étterembe, és Pizza Margheritát kell rendelni. Ezután egy könnyed sétával eljuthatunk a központba, ahol egy hangulatos kávézóban elfogyaszthatjuk az ebéd utáni kávét. Kettő és négy óra között érdemes visszavonulni a hűs szobába, utána pedig irány a tengerpart, ahol májustól október végéig még fürdeni is lehet. Mivel a város tengerpartja nem túl szép, és rettentő koszos, érdemes – kétszer – 14 eurót áldozni, és hajóval átmenni Procida vagy Ischia szigetére, ahol gyönyörű homokos tengerpart és kiépített strandkomplexumok várják a fürdőzőket. Főleg augusztusban azonban tanácsos vigyázni az értékeinkre, ugyanis – ahogy az ischiaiak mondják – ilyenkor túl sok ott a nápolyi.
Este pedig indul a valódi élet. Nápolyban az éjszakákat nem érdemes átaludni, de ez egyébként lehetetlen is, mivel este kilenc és hajnali négy között mindenki az utcára vonul, robogóstul, családostul, babakocsistul, pici babástul és énekelnek, beszélgetnek, alkudoznak a boltosokkal, egyszóval akkora lármát csapnak, hogy képtelenség elaludni. Éjfélig egyébként minden bolt nyitva van, így lehet nézelődni, vásárolni, végigjárni a kávézókat, szórakozóhelyeket, bárokat. Az olaszok rendkívül érdeklődőek és kedvesek, így hamar új barátokra lehet szert tenni.
Templomok városa
Nápolyban rengeteg a látnivaló. A város televan templomokkal, kápolnákkal. Mindenképpen érdemes megnézni a település védőszentjének, San Gennaronak a templomát. Ha épp jókor érkezünk, akkor részesei lehetünk az évente kétszer menetrendszerűen érkező csodának: a szent vére felbuzog. A FigyelőNet tudósítója sajnos saját szemével nem látta a különös jelenséget, megbízható nápolyi források – illetve nem utolsó sorban a második világháború után évekig Nápolyban élő Márai Sándor útileírásai – azonban alátámasztották a legenda hitelességét.
Kattoghat a fényképezőgép
Érdemes ellátogatni a Mergellina kikötőjéhez közeli Castel dell’Ovoba is, innen továbbsétálva eljutunk a Molo Beverellonál magasodó Palazzo Nuovo csodálatos épületéhez. Mögötte áll a királyi palota, amely most közhivataloknak ad otthont. Az úton a centrum felé haladva jobbra található a “Galleria Unberto I.”, amely egy antik piac, és jelenleg egyfajta fedett városközpontként szolgál. Érdekessége, hogy a padlón valamennyi horoszkópjegy megtalálható, mozaikból. Ez egyébként a turisták egyik kedvenc fényképtémája.
A királyi palota másik oldalán – Nápolyban szokatlan módon – hatalmas tér terül el, a piazza Pleviscito, másik oldalán a San Francesco di Paola templommal, ami a város egyik fő nevezetessége. A művészetek iránt érdeklődőknek ajánlott meglátogatni a Museo Capo di Monte kiállításait, a történelemre fogékonyaknak pedig kihagyhatatlan a Museo Nazionale. Ez utóbbiban jórészt a közeli Herkolaneum (Ercolano) és Pompei leleteit gyűjtötték egybe. Az ősi városokat azonban érdemes személyesen is felkeresni, a példátlanul épen maradt házak, városrészek ugyanis felejthetetlen élményt nyújtanak.
A kirándulni vágyó természetbarátok számára a ma is működő Vezúv kínál egyedülálló élményt. A bátrabbak egészen a kürtőig felmerészkedhetnek, érdemes azonban figyelembe venni a táblákra kihelyezett utasításokat. Egyedülálló panorámáért azonban nem kell megmászni a vulkánt: a központból induló siklóval (funicolare) pár perc alatt fent lehetünk a város egyik legnyugodtabb lakónegyedében található Castel Sant’Elmonál. Innen körbetekintve ellátunk a sűrűn lakott, sikátoros szegénynegyedig, a tengerbe nyúló, előkelő – már Márai által is megénekelt – Posillipoig, majd tovább egész Capri furcsa partvonaláig.
