„Ez volt a világ legnagyobb átverése” – mondta Werner Franke az MDR német kereskedelmi televízióban. „Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a játékok alatt csak nagyon kevesen buknak le. Az olimpia alatt nincs sok értelme a vizsgálatoknak, csak a nagyon buta sportolók érkeznek úgy, hogy lebukhatnak.”
Mindezek ellenére még nekik is van esélyük, hiszen Pekingben több mint 10 ezer atléta állt rajthoz, és a szervezők tájékoztatása szerint csak valamivel több mint 4500 tesztet végeztek el.
Franke szerint a több ezer doppingvizsgálatot az olimpia előtt 4-10 héttel kellett volna minden résztvevőn elvégezni. Erre azonban a heidelbergi professzor szerint nem volt sok esély. „A kínaiakat hazájukban nem lehet bejelentés nélkül, váratlanul ellenőrizni, mert a doppingellenőröknek is vízumot kell igényelniük a helyi hatóságoktól, így előre lehet, tudni, mikor érkeznek az országba.”
Franke: csak a buta sportolók buknak le (DDP)
A dopping elleni harcnak vannak pozitív eredményei, de összességében nem túl optimista a német szakember. „Marita Koch 1985-ben 47,6 másodperc alatt futotta le a 400 méteres női síkfutást, és ez a csúcs még ma is érvényes. Manapság a finalisták örülnek, ha 50 másodperc alatt teljesítik a távot. Ez 30 méteres különbség, egy sprintszámban” – nyilatkozta a Time magazinnak Franke. (Kochról soha nem derült ki, hogy tiltott szerekkel élt volna – a szerk.)
„Elképesztő trükkökre képesek az atléták a siker érdekében. Athénban sokan azzal buktak le, hogy kis zacskókban idegen vizelet helyeztek fel a végbelükbe. Néhányuktól a szükséges mennyiségnél többet kértek, hogy a későbbiekben is tudják a mintákat elemezni, és ekkor buktak le” – mondta Werner, aki szerint manapság már nincs is szükség ilyen trükkökre.
„A legtöbb doppingszert a jelenlegi tesztek nem mutatják ki. A leggyakrabban az IGF-1 néven elhíresült anyagot, vagy az új generációs EPO-t használják, de vannak olyan szteroidok is, amelyek akár másfél nap alatt kiürülnek a szervezetből. Csak a nagyon ügyetlen vagy buta sportolók buknak meg az ellenőrzéseken. Nincs abban semmi meglepő, hogy Pekingben kevés pozitív eredmény született.”
