A festmények mellett megcsodálhatjuk a legjelentősebb svájci
múzeumokban és magángyűjteményekben őrzött rajzokat, valamint német múzeumok
néhány vásznát is. A kurátorok olyan kvalitásos válogatást állítottak össze,
amely először tekinti át Hodler életművét úgy, hogy annak szimbolista
dimenzióját helyezi előtérbe. Csúcspontját remekművek jelentik: az „Éjszaka”, a
„Nappal”, az „Érzés”, az „Igazság”, a „Szerelem”, a „Szent óra” és a „Pillantás
a végtelenbe”; közülük jó néhány több mint ötven éve nem hagyta el őrzési
helyét. A kiállítás külön egységet szentel a szerelem és halál témájának,
amelyet Hodler egyedülálló módon jelenített meg beteg, haldokló, majd halott
szerelmét, Valérie Godé-Darelt ábrázoló festményein és rajzain.
A kiválasztott (1893-94, Kunstmuseum Bern)
A műfajok váltakozásában éppúgy kifejezésre jut a festőre
jellemző ritmus, mint néhány képtéma különböző állomásainak példáján Hodler
alkotói módszerének folyamat jellege.
megismerését, akit jelentősen befolyásoltak a 19. század utolsó negyedének és a
19/20. század fordulójának fejleményei, akinek összetéveszthetetlen
jellegzetességét és jelentőségét ma a szimbolizmus és a modern megváltozott
felfogása, valamint az emberábrázolás iránt ismét feltámadt erőteljes
érdeklődés új megvilágításba állít. Ferdinand Hodler 1853-ban született Bernben, és 1872-ben
telepedett át Genfbe, ahol haláláig élt. Témái, az Alpok hegyes-tavas tájai,
portrék és megbízásra festett történeti képek avatták hazája meghatározó
művészévé, akinek korán akadt néhány hűséges támogatója. Terjedelmes
életművének túlnyomó részét mindmáig nagy svájci múzeumok és jelentős
magángyűjtemények őrzik. Hodler kezdetben genfi tanára, Barthélemy Menn
realista felfogását követte, de tájábrázolásain és életképein hamarosan
megmutatkozott az a törekvés, hogy a hangulatos megjelenítésről lemondjon egy
eszme, egy tárgy átszellemítése érdekében. Genfi baráti köre, amelybe a párizsi
szimbolistákhoz közel álló irodalmárok is tartoztak, hozzájárult művészetének
ilyen irányú fejlődéséhez, és ahhoz, hogy végső soron kibontakoztathassa
nagyalakos monumentális festészetét.
Az éjszaka (1889-1890, Kunstmuseum Bern)
Hodler megkísérelte gondolatilag alátámasztani panteisztikus
életérzéssel áthatott festészetét. A geometria és az új természettudományok
bűvöletében a természetből levezetett párhuzamosság alapelvére támaszkodott,
amit kompozícióin egyre következetesebben alkalmazott egymás mellé sorolással,
tükrözéssel és szimmetriával.
monumentális szimbolikus figurális vásznait
azonban a maga választotta témákkal és a vonal, a forma, a szigorú
képépítés és az önkényes színek által meghatározott egyéni stílussal csak akkor ismerték el,
amikor „Éjszaka” című festményét először 1891-ben Párizsban, majd röviddel
utána Münchenben, Velencében, Berlinben és Bécsben kiállították. A bécsi
Secession 1904-es kiállításától kezdve –
ami végre a szakmai diadalon túl anyagi sikert is jelentett a számára –
az európai szecesszió vezető egyéniségének tartották; nagy kiállításokra hívták
meg, számos kitüntetést kapott. 1914-től haláláig visszavonultan dolgozott Genfben,
elsősorban „Pillantás a végtelenbe” és (befejezetlen) „Virágzás” című
monumentális figurális kompozícióján, illetve „planetáris tájain”. A
Genfi-tavat és a Mont-Blanc hegyláncolatát
napfelkeltekor vagy alkonyi fényben ábrázoló utolsó képei sajátságos
kifejezői „a természet nagy, derűs harmóniájáról” szőtt látomásának. A Katharina Schmidt és Matthias Frehner által rendezett december
14-ig nyitva tartó kiállítás a berni Kunstmuseum és a Szépművészeti Múzeum
együttműködésének eredménye, a tárlat létrejöttében közreműködött a
Schweizerisches Institut für Kunstwissenschaft (a Hodler oeuvre-katalógus
kutatócsoportja). A kiállításhoz a Hatja/Cantz Verlag gondozásában bőségesen
illusztrált német, angol és magyar nyelvű katalógus jelenik meg (kb. 380
oldal). Neves művészettörténészek tollából származó esszéi és képleírásai a
kutatás legújabb állását tükrözik.
