A statisztika is a magyar csapat mellett szólt, miután a
múltban 13 vereség és 5 döntetlen mellett 55-ször legyőzte az amerikai csapatot, nem beszélve arról, hogy utoljára négy éve, a Long Beach-i Világliga-meccsen kapott ki tőle. Persze nem ártott az óvatosság, a torna meglepetéscsapata ugyanis a horvátokat és a szerbeket megelőzve megnyerte a csoportját, továbbá az elődöntőben Szerbia kiütésével (10-5) ijesztgetett.
A magyar csapat nem rémült meg, rögtön az elején Kiss Gergely magabiztosan gólra váltott egy emberelőnyt, ezzel vezettünk. A bírók bőkezűen osztogatták a kiállításokat, és kettőt kihasználva fordított az Egyesült Államok válogatottja: előbb Varellas lőtt a jobb felső sarokba, majd Azevedo küldte kapuba a labdát.
Elszántan, jól játszott a magyar csapat (Galéria)
Átellenben Varga Dániel is megtette ugyanezt, a lövése a blokkról szédült be a jobb alsó sarokba. Azavedo góltérő büntetője (2-3) után Dániel öccse, Varga Dénes ravaszkodott: benézett középre, aztán kegyetlenül bevágta a rövidbe. Egy amerikai kapufát követően pedig Kis Gábor szabaddobásból
újra a magyar csapatot juttatta vezetéshez. (4-3)
Futószalagon jöttek a gólok. Az egyik oldalon Bailey csavart rendkívül ügyesen és eredményesen (4-4); odaát Madaras és Biros úszott meg, majd előbbi zseniális átadásából utóbbi éles szögből vágta kapuba a labdát, Benedek pedig kisegítve az uszoda takarítóit, kipókhálózta a jobb felső sarkot (6-4).
Két góllal vezettünk az első negyed után, de pióca módjára tapadtak az amerikaiak: Smith a világvégéről lepte meg Gergelyt, Azevedo pedig előnyben egyenlített. Kásás „húzásával” és Biros káprázatos ejtésével újra lépéselőnybe kerültünk, de a kétfás előny ismét elolvadt Beaubien és a Gergely helyére beálló Szécsit mattoló Azevedo „jóvoltából”.
Kiváló volt a hangulat (Kattintson!)
Az utolsó szó azonban a mieink volt. A második negyed végén Kis Gábor varázsolta Biros kezére a labdát, ő pedig a dudaszó pillanatában hálóba lőtt (9-8).
A nagyszünet után Beaubien fórban 9-9-re módosította az állást, ám ezután „megakadt” az amerikai gépezett. A magyar viszont jól „üzemelt”. Molnár messziről, míg Varga Dániel megúszás után közelről mattolta Mosest (11-9). A Szerbia elleni elődöntő hősét le is cserélték, és Brookst állt be a helyére. A magyar kapusra, Szécsire nem lehetett panasz, a padról beszállva zseniálisan védett, megbabonázta a riválist.
Varga Dániel újabb góljával háromra duzzadt a magyar előny (12-9) a negyedik, utolsó negyed elején. A kapufa megint a magyar csapat és Szécsi segítségére sietett, majd egy újabb fórt és Kemény Dénes időkérését követően Varga Dénes a jobb alsóba varázsolta a labdát, így már néggyel vezettünk. Eldőlt?
El bizony! Az amerikaiak igyekeztek, de a kapufa és Szécsi kibabrált velük, ráadásul Madaras biztos kézzel értékesített egy emberelőnyt (14-9). A végén hosszú idő után újra, a második „félidőben” másodszor (!) betalált az Egyesült Államok – beállítva ezzel a 14-10-es végeredményt -, de ez senkit sem érdekelt.
Ugrás a boldogságba (Még több kép)
Nagy-Britannia 1908 és 1920 között megnyert három olimpiai bajnoki címe után a magyar válogatott az első, amely triplázni tudott vízilabdában, akárcsak Sydneyben és Athénban, Pekingben sem akadt jobb Kemény Dénes legénységénél.
A magyar vízilabdacsapat összesen kilencedik olimpiai bajnoki címét szerezte, s van még három ezüst és bronzérmünk is.
Férfi vízilabda, döntő:
Magyarország-Egyesült Államok 14-10 (6-4, 3-4, 2-1, 3-1)
Magyarország: Gergely István – Varga Tamás, Benedek Tibor 2, Kásás Tamás 1, Kiss Gergely 1, Kis Gábor 1, Biros Péter 3
Csere: Szécsi Zoltán, Varga Dénes 2, Madaras Norbert 1, Varga Dániel 2, Hosnyánszky Norbert, Molnár Tamás 1
Egyesült Államok: Merrill Moses – Peter Varellas 1, Jeffrey Powers, Adam Wright, Layne Beaubien 2, Tony Azevedo 4, Jesse Smith 2. Csere: Peter Hudnut, Rick Merlo, Ryan Bailey 1, Tim Hutten, James Krumpholz, Brandon Brooks
Nyilatkozat
Kemény Dénes szövetségi kapitány:
“Szerettük volna, terveztük, dolgoztunk érte, de akkor sem volt biztos. Ahhoz, hogy sikerült, kellett egy csomó dolog: szerencse, elhivatottság, nem tudom, még mi minden. De azért a háromból három az valószínűleg nem véletlen. Háromszor egymás után valamilyen kívülálló okból nem nyerhetünk, valamit nyilván mi is hozzátettünk ehhez.
Csak köszönni tudom ezeket az élményeket a srácoknak. Huszonegy ember hozta össze ezt a három címet, a magyarban mindkettő szerencsés szám. Négy új olimpiai bajnokunk van, de nagy volt a felelőssége a kilenc réginek. A meccs közepén egyik legjobbunknak lovaglóizom-húzódás miatt végleg ki kellett szállnia, ezt mondjuk nem nevezném szerencsének, de Biros Péter addig fantasztikusan játszott. Fontos volt, hogy a csapat a szoros állásból el tudott húzni.
Most van hat háromszoros olimpiai bajnokunk, hogy mennyire nehéz ez, meg kell nézni a könyvekben. Három perccel a vége előtt, négygólos vezetésnél kezdtem megnyugodni. Szeretnék édesapámmal beszélni, mert nem látta a meccset, nem nézi soha, majd elmesélem neki. És a nagyobbik fiammal is szeretnék beszélni, ő ugyanis Floridában tanul, és interneten követte a mérkőzést”.
A 3. helyért:
Szerbia-Montenegró 6-4
A szerbek közül a faluban Alekszandar Sapics és Debisz Sefik összeverekedett, előbbi lábtörést szenvedett, haza is utazott, de a szerbek nélküle is legyőzték Montenegrót a bronzmeccsen, ezzel visszavágtak az Eb-döntőben elszenvedett vereségért.
—-Zűrök a meccs előtt, ünneplés utána—-
Hatvanöt magyar szurkoló várt arra, hogy a kínai szervezők az üresen maradt helyekre beengedjék őket az Egyesült Államok elleni fináléra. Nagy Zsigmond, a magyar olimpiai csapat helyettes vezetője még a döntő előtti utolsó percekben is a kínai szervezőbizottság képviselőivel tárgyalt, és azt próbálta elérni, hogy a jegy nélkül maradt drukkerek valamilyen formában bejuthassanak a mérkőzésre. A pólódöntőre szóló jegyekre az amerikai részvétel miatt a jegyüzérek már szombaton lecsaptak.
A bejáratnál a tiketteket a névérték négy-ötszöröséért kínálták. A kínai jegyüzérek a 4600 forintos jegyeket 18-20 ezer forintért árulták, az árból pedig azért nem akartak engedni, mert a „gazdag amerikaiak” szerintük így is megveszik azokat. A reggeli helyosztó-mérkőzések előtt azonban még az amerikaiak előtt néhány magyar szurkoló az árat sem firtatva 100 eurót adott a belépők darabjaiért. A külföldi jegyüzérek közül voltak, akik mintegy 200 eurót kértek és kaptak a döntőre szóló jegyekért.
A győztes döntő után a lelkes szurkolók megvárták az eredményhirdetést, amelyen a magyarok Schmitt Páltól, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökétől, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjától vehették át a medálokat. A ceremónián közreműködött a másik magyar NOB-tag, Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elnöke is, aki a harmadik helyezett Szerbia pólósainak nyújtotta át a bronzérmeket.
Aztán Benedek Tiborék elővarázsolták a szurkolóktól kapott zászlókat, cserébe a virágcsokrok csaknem mindegyike a lelátóra repült. A csapatból hatan, Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás és Szécsi Zoltán harmadszor hallgathatták a Himnuszt az olimpiai dobogó tetején. Ők csatlakoztak a korábban szintén háromszoros olimpiai aranyérmes Gyarmati Dezsőhöz és Kárpáti Györgyhöz.
A magyar drukkerek szűnni nem akaró „Ria-Ria Hungária!”, a „Szép volt fiúk!”, és a „Bajnokcsapat!” mellett „Mi vagyunk a legnagyobbak!” rigmussal ünnepelték a sorozatban harmadszor megszerzett aranyérmet. A kínai szervezők pedig a meccsfelvezetésekről megismert csárdásbejátszással kedveskedtek a magyaroknak – jelentette az MTI.
