Hol a jegyünk, Pali? Hol a jegyünk, Pali? – zúgta augusztus 23-án a magyar tábor Pekingben, miután már megünnepelték Janics Natasa és Kovács Katalin kajakgyőzelmét. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökének, Schmitt Pálnak címzett rigmust az váltotta ki, hogy a szurkolók legálisan nehezen jutottak jegyekhez, például a vízilabdadöntőre. Ha pedig kaptak, jellemzően nem egy helyre szóltak a belépők. A rendkívül szívélyes és rendszerető kínai házigazdák döbbent asszisztálása mellett azután általában mégis bejutottak, és a hagyományos magyar leleményességgel sikerült a „tömbbe tömörülés” is, ám sokakban megmaradt a kellemetlen emlék.
Előnyben a szponzorok
A MOB kizárólagos olimpiai utaztató partnere, a Pegazus Sport Tours Kft. hazai, majd kint dolgozó munkatársai rendre azzal érveltek, hogy a kínai szervezők még a beígért jegyek egy részét is lenyelték, így az olimpiai bizottsághoz kevés, ráadásul nem a magyar érdekeltség alapján kiosztott jegy került. Ugyanakkor nem tagadták, hogy a kiemelt szponzorpartnerek kiutazó emberei mindvégig prioritást élveztek a mezei turistákkal szemben.
A Figyelő munkatársának saját tapasztalatai szerint valóban sok megkérdőjelezhető elem található az olimpiai utazások szervezése és a hazai jegyforgalmazás körül. Mind a Pegazus, mind a Pekingbe közvetlen repülőjáratot üzemeltető Malév rendkívül gyengén szolgálta ki az ügyfeleit. Ami a Pegazust illeti, a cég elvileg azokat is kiszolgálta jeggyel, akik nem az ő szervezésükben utaztak. Ehhez képest az olimpiai nyitány előtt egy évvel elindított magánérdeklődésre előbb azt a választ adták, hogy egy adott időpontig kell majd megadni az igénylést, majd a határidő lejárta előtt közölték: a pekingi szervezőbizottság által „részünkre biztosított jegyeket már mind értékesítettük, így sajnos nálunk már nem tud jegyeket venni”.
Időnként meg kellett küzdeniük a jegyekért
A Pegazus a szállodákat és az olimpiai belépőjegyeket, saját kockázatra, még 2006-ban kötötte le, meglehetősen szigorú feltételekkel. A megrendelt szolgáltatásokat – sem a jegyet, sem a szállást – nem lehetett lemondani (akkor sem például, amikor a férfi kézilabdacsapatról kiderült, hogy nem utazik, ezért a jegyek 40 százaléka gyakorlatilag eladhatatlanná vált). A belépőket továbbértékesíteni sem volt szabad, legfeljebb társirodákkal lehetett csereberélni.
Az iroda 14 alkalmazottja az utóbbi 3 évben munkaideje 80 százalékát az olimpiai utazás előkészítésére és szervezésére fordította; a helyszínen pedig 10 Pegazus-dolgozó, 12 főállású idegenvezető, 50 önkéntes és 20 korábbi olimpiai bajnok működött közre – ezek a költségek is a Figyelő által kifogásolt tarifák árrését terhelték.
De vajon miért van arra kárhoztatva egy magyar szurkoló, hogy rengeteg Pegazus-kísérő és volt olimpikon utazását is finanszírozza? Miért a szurkolókat terheli a cég azon szervezési, utaztatási munkája is, amelyet a kizárólagosságért cserébe – Csurka Gergely MOB-szóvivő megfogalmazása alapján – egyfajta támogatásként nyújt az utazási iroda az olimpiai bizottságnak? Szerettük volna azt is megtudni, hogy az immár öt olimpia (három nyári és két téli esemény) óta kizárólagos partner milyen módon, és milyen időtávra nyerte el e pozícióját, illetve várható-e változás a jövőben. Ám lapzártánkig Babati Lajostól, a MOB marketingfőnökétől nem kaptunk választ.
Előkerült kötegek
Az igazi döbbenetet az okozta, hogy a Pegazus munkatársai – miután korábban azt állították, a cég belépői elfogytak – valóságos jegypiacot működtettek a kínai fővárosban. A magyar szállás területén (szabályos nyitva tartási idővel), illetve egy belvárosi szállodában egyaránt lehetett vásárolni tőlük. Mindez persze a szurkolók professzionális kiszolgálásaként is értelmezhető, ugyanakkor talány, honnan kerültek elő kötegekben az eladható tikettek. A megkérdezettek kint azzal érveltek, hogy a MOB tagjainak, illetve a szponzoroknak félretett sorozatokból kaptak vissza, illetve más küldöttségekkel, például a spanyollal tudtak cserélni, továbbá a kínai szervezőbizottság is juttatott még jegyeket a magyaroknak. Mindez bizonyára igaz, ám a forintmilliókért értékesített kötegek alapján egyértelmű, hogy a Pegazusnak még bőven voltak belépői, amikor a külön utazók már nem vásárolhattak tőlük.
(Bővebben a Figyelő legújabb számában olvashat.)
