Noha a Magyar Posta Rt. üzleti titokként kezeli forgalmi jutalékának nagyságát, nyilvánvaló, hogy a forrásgyűjtés során a postai hálózatba belépő hitelintézet számára a postai jutalék a leglényegesebb költségtényező. A Postabank által a takarékközvetítői tevékenység ellentételezéseként az MP-nek tavaly kifizetett 3,5 milliárd forintos összeget a hitelintézet 150 milliárdra becsült postai forrásállományával összevetve arra következtethetünk, hogy a befektetőknek kifizetett kamatra még mintegy 2-2,5 százalék rakódik rá költségként. Feltehetően a többi hitelintézet esetében is hasonló számok adódnak. E mérték a szakemberek szerint magasabb, mint a bankok saját hálózatukon vagy kirendeltségeiken keresztül beszerzett forrásainak költsége, egyedül talán az állam számára olcsóbb egy hajszállal, mint az intézményi befektetőktől felvett pénzek ára.
Ennek ellenére a postai értékesítés rövid és stratégiai távon sem rossz üzlet. Egy időben 3200 helyen jelen lenni önmagában is óriási dolog, növeli a banknak illetve megtakarítási konstrukcióinak az ismertségét. Ráadásul a saját fiókhálózat és a tetemes költségek árán kiképzett szakembergárda a betétgyűjtéssel járó munka kitelepítésével más feladatokkal is foglalkozhat. Nem beszélve arról, hogy manapság a lakossági pénzforrásokért a csökkenő kamattrenddel párhuzamosan egyre kiélezettebb harc folyik, és amelyik hitelintézet nem őrzi pozícióit, attól a konkurensek örömmel elveszik postai ügyfeleit.
