A processzorok fejlődése két törvényt követ. A technológia-gazdasági törvényszerűséget Gordon Moore, az Intel egykori alapítója állapította meg, amikor 1995-ben kimondta: a processzorokba épített tranzisztorok száma minden 18 hónapban megduplázódik. Az elmúlt évek során ez az eredetileg memória áramkörökre érvényes előrejelzés a processzorokra, illetve szinte minden integrált áramköri lapkára érvényes lett, és az elméleti határ eléréséig – várhatóan körülbelül 5 molekula/tranzisztor méretig – igaz is marad. A másik szabály már tisztán gazdasági jellegű. Eszerint az elemméret csökkentésével az annak előállítására szolgáló gyár létesítésének költsége is szinte exponenciálisan nő. Ez – mivel a gyártóknak meghatározott profitot kell hozniuk- súlyos következményekkel járhat. A gyártás – bármennyire is nem jó ez szinte senkinek sem – egyre kevesebb cég kezében összpontosul: azokéban, amelyek elő tudják teremteni és hatékonyan képesek működtetni a megfelelő tőkét. (Ennek a folyamatnak a része az is, hogy a Motorola a közelmúltban bejelentette: kiszáll bizonyos memórialapkák piacából és felszámolja ez irányú gyártó és fejlesztő kapacitásait.)
