A fővárosi közüzemek közül a legjobbnak tartott, 64 milliárd forintos alaptőkéjű vízmű 25 százalék plusz egy szavazatnyi részvénycsomagját a Lyonnaise des Eaux (LDE) és az REW-RWE Entsorgung Wasserwirtschaft GmbH francia-német konzorcium szerezte meg. Az első fordulóban nyolc cég, illetve konzorcium adta be pályázatát. Az előminősítés után a francia Compagnie Generale des Eaux (CGE), az LDE, az olasz Italgas, a német REW-RWE, a Thyssen-Vertretung, a Berliner Wasserbetriebe (BWB), a brit United Utilities és a SAUR International-ACE nevű francia-olasz konzorcium maradt ringben. A fővárosi közgyűlés tulajdonosi bizottsága konzorciumok alakítására is lehetőséget adott a jelentkezőknek. Az értékelést végül a CGE-BWB és az LDE-REW-RWE páros ajánlatának összevetése alapján hozta meg a bizottság.
Szakmai szempontból a CGE-BWB konzorcium ajánlata néhány pontban ugyan előnyösebbnek látszott, mint versenytársáé; a bírálati pontokat átszámítva egymilliárd forint volt a különbség. Az LDE-REW-RWE pénzügyi ajánlata azonban jóval nagyobb összegű volt a másiknál. A fővárosiak 10-12 milliárd forintos bevételre számítottak; a CGE-BWB konzorcium 12 milliárd forintjával szemben a nyertes társulás 15 milliárd 553 milliót kínált.
Ellenzéki oldalról sok támadás érte a döntéshozó önkormányzatot. A bírálók eleve nem tartották helyesnek a privatizációt, jóllehet tisztában voltak azzal, hogy a fővárosnak hosszú távon mindenképpen szüksége van a privatizációs bevételekre, mert csak így tudja végrehajtani az elodázhatatlan beruházásokat, felújításokat. Az ellenzékiek állítása szerint azonban a konzorcium számára nem a vízmű, hanem a hozzá kapcsolódó beruházási piac az igazán fontos. A németek és a franciák ráadásul már számottevő piaci részesedést szereztek a kelet-európai térségben, ami hosszú távon nem kívánatos monopolhelyzeteket hozhat létre. Az ellenzékiek arra is felhívták a figyelmet, hogy a vízdíjképletben meghatározott költségeken felül a konzorcium jövőre a jelenleginél három forinttal többet kérhet a fogyasztóktól köbméterenként.
Hubert Béla, a fővárosi önkormányzat közmű- és privatizációs albizottságának elnöke, a pályázat bírálóbizottságának tagja ezzel az érveléssel nem ért egyet. Az árakról ezentúl is a fővárosi közgyűlés dönt. A társaság közgyűlése határoz viszont az éves beruházásokról, mint ahogy ez a fórum fogadja el az éves üzleti tervet, az eredményfelosztást is. A vízművek felügyelőbizottságában a főváros többségben van, és az operatív ügyekkel foglalkozó igazgatóságban is képviselteti magát. – Az információszerzésnek és az esetleges beavatkozásoknak tehát megvannak a hivatalos csatornái, amelyekkel természetesen élni is akar az önkormányzat – mondja Hubert.
Az energetikai privatizációs szerződésekkel ellentétben a vízműnél nincs a díjba rendeletileg beépített nyereség. A részvényeladási szerződésen túl olyan szindikátusi egyezséget kötnek a befektetőkkel, amely rögzíti, hogy a menedzsment évi 20 millió forintban megállapított fix díjon osztozhat. Az új tulajdonosok a jövedelem nagyobb részét kitevő változó mértékű díj növelésében érdekeltek. Ez pedig attól függ, mekkora költségmegtakarítást érnek el; hogyan tudják leszorítani a kintlévőségek csaknem egymilliárdos összegét; mennyire képesek javítani a hatékonyságot; a tőkeszerkezetet; milyen ütemben gyorsítják a rekonstrukciókat; milyen feltételek mellett tudnak gondoskodni az ezekhez szükséges pénzügyi fedezetről.
A Fővárosi Vízművek jól működő cég, amely az évtized első felében, a fogyasztás 30 százalékos visszaesése miatt elszenvedett veszteségeket már kiheverte. A folyamatos karbantartásokra, felújításokra azonban már nem jutott elegendő pénze; ehhez pótlólagos tőkére, a hálózat elöregedése miatt nem kizárható vészhelyzetek elhárításához tőketartalékra van szükség. Az előrejelzések szerint az idén újabb 5 százalékkal csökkenhet a főváros vízfogyasztása. A jó minőségű víz előállítási költségei így tovább nőnek – hiszen eddig a vállalat fajlagos költségei a csökkenő fogyasztás mellett is állandóak voltak. (Ma 740 ezer köbméterre teszik a napi átlagos fogyasztást. Ez 1988-ban egymillió körül volt. Az állandó költségek aránya azóta változatlan, ami jelentősen megdrágította az ivóvíz előállítását. Magyarán a költségek csökkentése stabilizálhatja a vízdíjakat.)
A 98,6 százalékban a főváros, 1,4 százalékban az agglomerációs települések tulajdonában levő vízművek privatizációját a Kossuth Holding közreműködésével hajtotta végre a fővárosi önkormányzat. A tanácsadó cég a mintegy kétéves előkészítő munkáért hárommillió forintot kapott. A siker díja viszont ennek sokszorosa: a vételár egy százaléka, azaz több mint 150 millió forint, amely a szerződés aláírása után esedékes.
