A magyar gazdasági gyakorlat iban ritka ügy előzménye, hogy tavaly szeptemberben az MHB akkor éppen alapítás alatt álló életbiztosítójához, a Magyar Élet- és Nyugdíjbiztosítóhoz (Mé-bit) távozott az N-N több vezető munkatársa. Ezt követően az év végén a holland ING-csoport tulajdonában álló biztosító kérelemmel fordult a Versenyhivatalhoz, azzal vádolva az MHB-t, hogy volt munkatársai az N-N által kifejlesztett eljárásokat adaptálva indítják el az új biztosítót, illetőleg “elcsábítják” vezető szakembereiket. Ez pedig szerintük a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába ütközik. Külön pikantériája az ügynek, hogy időközben az MHB annak a holland ABN-Amro Banknak a tulajdonába került, amely Hollandiában az N-N, illetve az ING-csoport egyik legnagyobb versenytársa.
A versenyfelügyeleten már a szakértői jelentés is valószínűsítette azt, hogy az N-N rossz ajtón kopogtatott versenyjogi sérelmével, és ezt a végső határozat is megerősítette. A Versenyhivatalban megtartott keddi tárgyalás után Kállai Mária, az eljáró versenytanácstag arról tájékoztatta a Figyelőt, hogy a Versenytanács az N-N kérelmét érdemi értékelés nélkül, hatáskör hiányában utasította el.
A versenyjogban jártas szakemberek már a kérelem benyújtásákor valószínűsítették, hogy az N-N által sérelmezett cselekmény klasszikusan a tisztességtelen verseny tilalmába ütközhet. Ezt a kérdést az 1996 végéig hatályban lévő, és még ebben az ügyben is alkalmazott régi versenytörvény az első fejezetében szabályozza, és az ilyen cselekmények elbírálására nem a Versenyhivatalnak, hanem bíróságnak van kizárólagos hatásköre. Az N-N által sérelmezett cselekmény az üzleti titkok tisztességtelen megszerzését, a hírnevének veszélyeztetését valószínűsíti, márpedig ezeket a magatartásokat a törvény említett fejezete nevesítve tiltja meg. Tartalmazhat ugyan az ügy olyan részleteket, amelyeket a jogszabály a Versenyhivatal által is elbírálható úgynevezett generálklauzulában tilalmaz, azonban ez csak akkor használható, ha a kérdéses cselekmény nem ütközik valamely, a törvényben nevesítve szereplő tilalomba. Mivel pedig a Versenytanács szerint a kérelem olyan elemeket tartalmaz, amelyeket a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző paragrafusok szabályoznak, az ügyben csak a bíróság hozhat érdemi, a sérelmezett cselekményt elbíráló döntést.
Kérdés, hogy a Versenytanács passza után megér-e az ügy az N-N számára egy elhúzódó bírósági eljárást, vagy sikerül a két holland multinak peren kívül megállapodnia.
