Nem egy ökológiai rendszert tett már tönkre a különböző tengerek, sőt kontinensek között közlekedő hajók ballasztvize.#<# Az optimális merülési szint beállításához szükséges vízbeszippantási manővernél ugyanis a hajók gyakran potyautasokat is felvesznek, amelyek megtelepednek a tartály falán, és később, kikötéskor, amikor a víztől megszabadul a hajó, új élőhelyükön valóságos istencsapásának bizonyulhatnak. A ballasztvízzel utazó kagylók, rákok, nemcsak a kikötők környékéről, hanem egy egész folyamból, vagy akár tengerből is kiszoríthatják az őshonos fajokat, a Földközi-tengerből származó tarisznyarákok például már Észak-Amerika egész keleti partvidékét benépesítették.
A hívatlan vendégek ellen eddig különböző, a letapadást gátló festékekkel és bevonatokkal védekeztek a hajósok, most azonban új megközelítést alkalmaznak. A Sumimoto Heavy In-dustries úgy öli meg a tartály lakóit, hogy a vízen nitrogént buborékoltat át, amely elvonja abból az oxigént. Ezt még a rendkívül szívósnak tartott tarisznyarákok sem élik túl – két-három napig elviselik ugyan az oxigénszegény környezetet, de egy óceán átszelése ennél jóval hosszabb ideig tart. Tengerökológusok szerint a technológia alkalmazása hajónként évente százezer dolláros megtakarítással is járhat a hajózási vállatok számára.
