vannak az állami cégek, mert – mint elvesztett parlamenti választások után mindig – a kormány az átadás-átvétel hosszadalmas folyamatával foglalkozik.#<# A még hatalmon levők már akkor sem tehetnének semmit, ha akarnának, az új csapat pedig egyelőre még a rajtkockákban vár. Az utóbbiak ráadásul először a tereppel fognak ismerkedni, s csak utána várható bármilyen érdemi döntés. Márpedig szép számmal vannak olyan magyar társaságok, amelyeknél a tulajdonos – és egyúttal a szabályozó szerepét is betöltő – államnak bőven lenne tennivalója. Mindenekelőtt a Mol Rt. háza táján kellene végre akcióba lendülni a 25 százalék plusz egy szavazatot – na meg az aranyrészvényt – magának tudó államnak, hiszen a cég működése, további terjeszkedése, egyszóval a jövője függ attól, hogy mi lesz a gázár-szabályozással és a gázüzletággal. Ráadásul talán soha vissza nem térő alkalmakat rejteget a térség jelenlegi gazdaságpolitikai helyzete, Magyarországtól délkeletre mintha megindulna a valódi privatizáció. Bulgáriában például a Matáv és az OTP Bank is akvizícióra készül. Habozó tulajdonosa miatt a Mol esetleg kimarad ebből a hullámból, s akkor akár végleg elvesztheti a regionális vezető szerepért – eddig eredményesen folytatott – harcot. Meglepő módon az állam bankja, az MFB az Orbán-kormány utolsó napjaiban 580 milliárd forintos ajánlatot tett le az olajtársaság menedzsmentjének asztalára. Két magyarázat létezik, miért vezették elő e súlyos milliárdokat. Vagy az MFB titokban olyan garanciákat kapott, amelyekkel ez a vételár egy csapára reálissá válik, vagy ez az ajánlat is a kormányzati átadás-átvételhez tartozó trükkök közé tartozik, amellyel a távozók az utódok inkompetenciáját akarják bizonyítani, mondván: „Mi megoldást kínáltunk, ti pedig továbbra is csak húzzátok az ügyet.” Sajnos harmadik magyarázat nincs, pedig az első kettő egyaránt súlyos erkölcsi hiányosságról és szakmai rövidlátásról tanúskodik.
