Egy-két forintos áron most nem lehet kapni semmit az Ikeában, ahogyan annak idején, a svéd bútoróriás budaörsi áruházának 1999-es megnyitásakor. Azóta várat magára valami igazán nagy dobás az Ikea háza táján, bár kérdéses, hogy az akkori tumultuózus jelenetekre igazán szívesen gondolnak vissza a vásárlók és az eladók. Az is igaz, hogy az Ikea magyarországi expanzióját azóta nem újabb áruházak megnyitása jelzi, így az sem véletlen, hogy az ilyen tömegeket vonzó akció sem ismétlődött meg.
Ennek ellenére az élet mégis felpezsdülni látszik az áruház körül – állítja Gunilla Clementson, az Ikea itteni ügyvezető igazgatója. Ami nem is csoda, hiszen a menedzserasszony szerint óriási mozgásban van a bútorpiac, a mostani időszakot a felvirágzás kezdeteként jelölte meg. Optimista jövőképe a statisztikai adatok tükrében ad okot a derűlátásra: 2001-ben ugyanis 50 százalékkal emelkedett Magyarországon az építkezések száma, továbbá az építési engedélyek kiadása is folyamatosan nő, ráadásul a vásárlók ma már könnyebben juthatnak hitelhez. Mindezek következtében már érzékelhető a változás. A hullámvölgyből – a tavaly szeptember 11-i terrortámadások a kereskedelem e területét is sújtották, ami még a karácsonyi forgalmon is érződött – tavasszal indult meg a kifelé vezető úton a bútorkereskedelem általában, s ezen belül az Ikea is.
Ennek bizonyítéka, hogy a cégnek az idén eddig realizált bevétele 19,5 milliárd forint, 9 százalékkal több, mint a tavalyi megfelelő időszakban. A kétéves prognózisra is vállalkozó svéd igazgatónő 2004-re 26 százalékos növekedést remél. Pozitív várakozásának alapjául szolgálhat az a felmérés is, amely szerint az aktívan vásárló lakosság háromnegyede ismeri a márkanevet, tisztában van a cég tevékenységi körével, piacvezető pozíciójával, a svéd eredettel, a viszonylagosan alacsony árakkal. Az árak emelkedése gyakran a vásárlók és az áruház “munkamegosztásának” (a házilagos bútor-összeszerelésnek) köszönhetően maradhatott el az utóbbi öt évben 8-10 százalékponttal az inflációtól.
OTTHON A KÖBÖN. A megnövekedett hazai “fészekcsinosító kedv” ösztönzésének eszköze az áruház éves – augusztus 14-én – megjelent katalógusa is. Ez a 2002-es bútortrendek értékesnek ítélt, követni való irányzatait magában foglalva, de a klaszszikusan svéd stílusjegyek megtartása mellett jeleníti meg a vállalat 2003. évi ajánlatát. Azt a kínálatot, amely ezúttal már nemcsak bútorok és tartós fogyasztási cikkek sokaságát tartalmazza, hanem az Ikea új fogásaként eddig ismeretlen lakberendezési szemléletet is tükröz. Az “Otthon a köbön” (Go cubic!) filozófia lényege, hogy a bútoráruház, amely a kezdetektől fogva a kis lakással rendelkezők optimális helykihasználására próbált megoldást találni, most szakít a hagyománnyal. Ennek értelmében az áruházlánc nem a ma már “avittas” mérőszámban, a négyzetméterben gondolkodik, sokkal inkább köbméterben fejezi ki a lakás nagyságát.
Az új koncepció lényege abban foglalható össze, hogy ha kihasználjuk a gyakran üresen tátongó falakat, felszabadul a padlófelület. Ezáltal pedig egy 36 nm-es lakás 3 méteres belmagasságával számolva az új svéd mérce szerint 108 köbméter lesz, ami lényegesen jobban hangzik. S hogy jobban is néz ki? Azt mindenki döntse el maga. De akitől nem idegen a felfelé terjeszkedő mozgatható szekrények, a praktikus tárolók, a szögre akasztható székek, a többfunkciós termékek világa, az bizonyára nem lesz elégedetlen.
CSÖKKENŐ LAKÓTEREK. Az Ikea által képviselt szemlélet létrejöttét a kis lakások iránt megnövekedett kereslet indokolta, illetve az, hogy a városokban kialakításra kerülő életterek alapterület tekintetében is csökkenő tendenciát mutatnak. A kis lakás okozta tárolási problémákat a cég munkatársai is jelezték, akik környezettanulmányuk során fényképezőgéppel a nyakukban, különböző háztartásokat felkeresve, számos haszontalan megoldást dokumentáltak – mondta Gunilla Clementson, aki nem szkeptikus a tekintetben sem, hogy a nagy alapterületű vidéki házak lakói ne tudnának azonosulni az új filozófiával. Szerinte ugyanis nagyobb köbméterszámon több holmi tornyosul föl, s azok rendszerezése szintén megoldásra vár.
Új, világszerte bevezetésre kerülő koncepciójával nemcsak vásárlóit ösztönzi az Ikea a praktikusságra. A svéd cég első kelet-európai beruházásaként létrejött üzlete, az Őrs vezér téri áruház 12 évvel a nyitás után már szűknek bizonyult. A 3,5 milliós magyarországi látogatószám 60 százalékát fogadják még mindig a XIV. kerületben, s ezért elodázhatatlannak tűnt, hogy – hasonlóan a fészekcsinosító vásárlókhoz -, átalakítsanak és bővítsenek, s így az eladótér a duplájára növekszik. A beruházás 6,5 milliárd forintba kerül, s ennek következtében az áruválaszték 30 százalékkal nő, s jut hely egy park kialakítására is. A teljes projekt 2003 márciusára fejeződik be, de a két legfontosabb eladási terület már decemberben – a karácsonyi bevásárlási láz előtt – megnyílik. Ezt követően az Ikea újabb áruháznyitásokban gondolkodik Magyarországon.
A koncepció használhatóságát két fiatal demonstrálja a budaörsi áruházban, akik egy 25 nm-es – vagyis az új számítás szerint 65 köbméteres – lakássá alakított területen, mintegy élő kirakatként három hétvégén keresztül élik majd mindennapjaikat.
Az új értékesítési szemlélet jó alkalmat teremt arra is, hogy az eddig hagyományos – gyakran szájról szájra adás útján terjedő – Ikea-reklámstratégia is megváltozzon. A skandináv reklámfilmek meghökkentő humorukról ismertek, a svéd bútorkereskedelmi cég e téren mindig is a legbátrabbak közé tartozott. A karakteres reklámfilmek gyakran provokáltak és tették nevetségessé a kispolgári miliőt. Az Ikea giccset tagadó spotjaiban kerti törpék, kakukkosórában lakó madarak készülnek öngyilkosságot elkövetni, ám ezeket a magyar tévénéző csak külföldi műholdas csatornákon láthatta. Magyarországon az Ikea ez idáig leginkább a katalógusra és az időszaki kiadványokra koncentrált – magyarázza Clementson. Most azonban elérkezettnek látszik ahhoz az idő, hogy 12 éves magyarországi jelenlét után a televíziós reklámhadjárat is kezdetét vegye. Polgárpukkasztásra azonban nem kell számítani, a magyar vásárlóközönséget nem akarja provokálni a svéd bútorforgalmazó.
