Gazdaság

Egy csésze kávé Kisbenedek Péterrel

Tiszta üzletben szeretne nyerni a Postabank-pályázaton Kisbenedek Péter, az Erste Bank Rt. vezérigazgatója.

Ön a napokban díjat vehetett át a világ egyik vezető humánpolitikai tanácsadó cégétől, a Dale Carnegie-től, mert cégénél kitüntetett figyelmet szentel az emberi erőforrásnak. Mégis, mit kell tenni egy ilyen elismerésért?

Egy csésze kávé Kisbenedek Péterrel 1– Valószínűleg azt értékelték, hogy az elmúlt 12 évben, amióta vezető posztokat töltök be az üzleti életben, a cégek előrejutásához mindenütt az emberi tényezőt tartottam a legfontosabbnak. Az utóbbi két évben például az Erste Bank 700 millió forintot költött oktatásra, képzésre, aminek oroszlánrésze volt abban, hogy a pénzintézet részesedése igen látványosan, 1,6 százalékról 4,6 százalékra emelkedett a lakossági piacon.

– Amerika viszont nem néz elébe ilyen szép növekedésnek. Szakértői vélemények szerint a háborús pánik recesszióba sodorhatja a gazdaságot. Nem túlzott ez a pesszimizmus?

– Amennyiben nem terjedne át az Egyesült Államok területére a háború, a fegyverkezés átmeneti fellendülést hozhatna az Újvilágban. Ám ha Amerika is az összecsapás színterévé válik, számolni kell a gazdaság visszaesésével, s kérdéses, hogy a terrorizmus által nincs-e máris háború a tengerentúli országban.

– Itthon az ügynökkérdés kapcsán alakult ki puskaporos hangulat, a múlt héten azonban befejezte működését a Mécs-bizottság. Ön milyen mérleget vonna?

– Ezt egy szomorú történetnek tartom, amivel nem a Mécs-bizottság munkáját szeretném minősíteni. Inkább azt fájlalom, hogy a rendszerváltás idején nem tudtunk olyan módon szembenézni a múltunkkal, ahogyan az például a németeknek sikerült, ennyi idő után viszont már nem derülhet fény a teljes igazságra. Mégis úgy értékelem, hogy az elmúlt pár hét eseményeinek köszönhetően ma tisztábban látunk múltunkat és közéletünket illetően.

– A parlament valószínűleg elfogadja az egységes vállalkozói adóról szóló törvényt. Mit remél az új adónemtől?

– A gazdaság ettől nem fog jobban növekedni, legfeljebb az adóbevétel. Amúgy nem értek egyet azzal a sztereotípiával, hogy minden vállalkozó kerüli az adózást, ezzel szemben vallom, hogy olyan adókulcsokat kell bevezetni, amely mellett a vállalkozók lelkiismerete is megnyugodhat, és a nyereséges működés is biztosítható.

– S mi lesz a tőzsdével? A kormányzat élénkítő csomagja hozhat-e megváltást?

– Szkeptikus vagyok. A Budapesti Értéktőzsde szerintem már az intenzív osztály oxigén sátra alatt van, életét csak radikális beavatkozással lehet megmenteni. Ismét be kellene vetni például a pesti börze virágzása idején alkalmazott komoly befektetői kedvezményeket, hogy megint népszerűek legyenek a részvények. Az átláthatatlan mechanizmusokkal működtetett segélycsomagok helyett pedig – amelyek csak a korrupció melegágyaként szolgálhatnak – a kis- és középvállalkozásokat adókedvezményekkel arra kellene ösztönözni, hogy a tőkepiacon gyűjtsenek maguknak tőkét.

– Úgy tűnik, utolsó három bankját is eladja a magyar állam. Mit vár a privatizáció befejező szakaszától?

– Állampolgárként a költségvetési bevételek maximalizálását remélem, hogy visszajöjjön egy kevés abból a rengeteg pénzből, ami a mi adónkból az állami bankok kistafírozására folyt el. Az Erste Bank alkalmazottjaként pedig a legjobb vételi ajánlatot szeretném letenni a Postabank asztalára, mégpedig teljes transzparencia mellett, hogy kétség ne férhessen az üzlet tisztaságához.

– Ádáz küzdelem folyik az MTV elnöki tisztéért is, miként kiderült, óriási politikai nyomásgyakorlás közepette. Hogy lesz ebből színvonalas közszolgálati tévé?

– Valóban olyan a helyzet, mintha a süllyedő Titanic kormányrúdjáért folyna a harc, miközben a lyukakat kéne betömni és menteni az utasokat. A pártok konszenzusa nélkül azonban nem lehet sem a szakmai, sem a finanszírozási kérdéseket megoldani, és azokat az elkötelezett személyeket is hiányolom a tévé környékéről, akik a média függetlenségéért és a közszolgálatiságért harcolnak.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik