Elemzők és befektetők a kilencvenes évek első felében egyöntetűen arról győzködték Heinrich von Pierert, a Siemens vezérigazgatóját, hogy vegyen példát a svájci-svéd vetélytársról, az ABB-ről. Tegyen úgy, mondták neki, mint Percy Barnevik, az ABB első embere, azaz tekintse a növekedést elsődlegesnek, koncentráljon a legnyereségesebb üzletágakra, a többit pedig adja el.
Heinrich von Pierer. Válaszolhat a GE kihívására
A megnyerő modoráról ismert bajor üzletember fenntartásokkal kezelte ezeket a biztatásokat. Szerencsére. Barnevik csillaga azóta leáldozott, maga az ABB pedig manapság másról sem igyekszik meggyőzni a befektetőket, mint arról, hogy túléli fennállása legmélyebb válságát. A Siemens ellenben, ha nem is megrázkódtatások nélkül, de minden jel szerint épségben kerül ki a gazdasági visszaesésből. A müncheni központú gépipari és elektronikai óriás a várakozások szerint 21 milliárd dolláros árbevételt és 250 millió dollár körüli nyereséget jelent majd a szeptemberrel zárult negyedévre. Igaz, a távközlési iparnak szállító divíziói veszteségesen működnek. Sokkal jobban szerepel viszont, mint az ABB, amely a minap közzétett jelentése szerint 5,5 milliárd forgalom mellett 183 millió dollár veszteséggel zárta a harmadik negyedévet. „Jó néhány kihívással nézünk szembe, de egyáltalán nem érezzük úgy, hogy válságban volnánk” – mondja Rudi Lamprecht, a Siemens igazgatósági tagja.
Furcsa ezt hallani azok után, hogy a Siemenst sokáig bírálták lassúsága, fókuszának hiánya és túlzott óvatossága miatt. Von Pierer éveken át céltábla volt, amiért elutasította, hogy megváljon az erőművi berendezések előállításától és a többi hasonlóan unalmas üzletágtól, s helyettük csakis a gyors növekedéssel kecsegtető tevékenységekhez, például a mobiltelefonok gyártásához kösse a vállalat jövőjét. „Szembe mentek a korszellemmel” – jellemzi a Siemens gyakorlatát Adrian Hopkinson, aki Londonban a Westdeutsche Landesbank számára készít elemzéseket a vállalatról.
Az ABB ezzel szemben a gyorsabb megtérülésre törekedett. Három évvel ezelőtt felhagyott a turbinák és generátorok gyártásával – noha régebben ezek alkották tevékenységének gerincét -, hogy ráálljon az akkor gyors növekedést ígérő áramelosztó és -továbbító eszközökre. „Utólag visszatekintve az évszázados családi örökség eladása hiba volt” – vélekedik Piero Morosini, a lausanne-i IMD International üzleti iskola professzora. Kiderült, hogy az erőművi divízióban dolgoztak a társaság legjobb menedzserei, azok az emberek, akik a leginkább átlátták a cég működését. E tudás elvesztése Morosini szerint hosszú távú károkat okozott az ABB vállalati kultúrájának.
ADÓSSÁGOK. A két cég gyökeresen eltérően viszonyult az adósság kérdéséhez is. A Siemens a kilencvenes évek végén – a technológiai boom idején – milliárdokat kasszírozott a félvezető- és az alkatrészgyártás eladásából. Ezt azonban nem követték nagyobb akvizíciók, úgyhogy az adósságállomány jelenleg mindössze 1,8 milliárd dollár, ami egy évi 83 milliárd dolláros árbevételű társaság számára kezelhető összegnek számít. Akkoriban az elemzők kifogásolták, hogy a Siemens elmulasztja kihasználni a növekedési lehetőségeket. Dicsérték ellenben az ABB-t, amely az 1988-tól 1996-ig regnáló Barnevik irányítása alatt mintegy 160 felvásárlást hajtott végre. Ez persze önmagában még aligha döntene le a lábáról egy egészséges vállalatot. Az ABB azonban 5,5 milliárd dolláros adóssága szorításában a közelmúltban hajtott végre egy igen költséges, ámde megkerülhetetlen átszervezést, ami jócskán megingatta a cég jövőjébe vetett bizalmat.
Vajon mindebből azt a tanulságot kell levonni, hogy a tohonya-behemót konglomerátumok végső soron nem is olyan rosszak? Ennél azért bonyolultabb a helyzet. Ott van a dráma harmadik szereplője, a GE, amely a növekedési ráta és a hozam tekintetében messze felülmúlja mind a Siemenst, mind az ABB-t. Feldolgozóipari, pénzügyi és médiatevékenységei ütőképes kombinációjának köszönhetően részvényei 1992-től mostanáig 363 százalékos megtérülést hoztak. A Siemensnél ugyanez csak 117 százalék, s ha mostanság kettejük viszonylatában a német társaság árfolyama jobban alakul is, azért a GE marad a nyerő. Von Pierer előtt ott áll még a feladat, hogy válaszoljon a GE kihívására. Ám a Siemensnek legalább megvan erre a lehetősége, nem úgy, mint az egykor szárnyaló ABB-nek.
