Shakespeare-előadásban soha nincs hiány a színházi repertoáron. Mégis, Zsótér Sándor a mester egyik legismeretlenebb és legritkábban játszott darabját vitte színre a tavalyi évadban, nem akármilyen eredménnyel. Az előadást 2000-ben megint műsorra tűzik a Kamrában, sajnos már csak egyszer, január 13-án. A színikritikusok 1998/99-es legjobb rendező díját Zsótér vitte el a Periclesszel (és a szegedi Falstaff-fal), ráadásul a legjobb díszlet és a legjobb jelmez díját is ők nyerték. Zsótér különleges felfogása abban rejlik: úgy viszi színre rendezői lázálmát, hogy az megmarad lázálomnak. Teret nyit a szellemek, manók, vízi szörnyek mitikus létformáinak – ahogyan azt a Periclesben is láthatjuk. Az előadás szempontjából lényegtelen a történet. Pericles félelméről szól, nevezetesen, hogy ő is „vérfertőző parázna barommá” válik, mint Antiochia királya, akinek lányát feleségül kérte és ki lányával él bűnös életet. Pericles, félve ettől a sorstól, elmenekül, és megkezdődik varázslatos utazása tengeren és szárazföldön. Zsótér (és Ambrus Mária díszlettervező) különleges teret teremtett egy vízszintes plexilap közepén elhelyezett káddal, amely egyszer nászágy, másszor viharos óceán. –
