Mármint Nestroy bohózatában, amelynek premierjét október 6-án tartják a Katona József Színházban. A főhősnek ugyanis egyetlen bűne, hogy vörös hajúnak született és ez ütközik a közösség egy homályos eredetű előítéletével. A sors azonban egy olyan talizmánhoz juttatja, amelytől megváltozik az élete, érdekes módon a környezete is felülbírálja addigi ellenszenvét. A hirtelen változás oka persze az, hogy a kis vörös rakétagyorsasággal emelkedik a társadalmi ranglétrán, magyarán érdemes vele jóban lenni. A mai köpönyegforgatóknak is szóló tanmese lényege természetesen nem a vörös hajúak melletti állásfoglalás, hanem a másság elfogadása, a tolerancia dicsérete.
A politikai áthallásoktól sem mentes szatírában ugyan helyrezökken a világ rendje, ám a nézők ezt nehezen fordíthatnák le saját sorsukra, ugyanis az előadás ,,okossága” éppen őket tartja távol a katarzistól. Sajnos Máté Gábor minden rendezése mániákusan egyforma, amin olyan kitűnő színészi alakítások sem tudnak mindig felülkerekedni, mint Nagy Erviné, Huszárik Katáé vagy Csákányi Eszteré. A pontos, de kissé érdektelenül hűvös felfogás a tanmesét csak közvetíti, mi magunk – az összekacsintó kuncogáson túl – nem sokra megyünk vele. –
