ráadásul angolul, még nem a világ, a Financial Times hasábjain mégis majdnem az! Különösen akkor, amikor a globális üzleti elit lapja és hangja nem pusztán ismerteti, de szerkesztőségi vélemény formájában is bírálja a magyar kormánynak a Mol gázáremelését megtorpedózó döntését. A lap keresetlen megfogalmazása szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök túlságosan mélyen beleütötte az orrát az üzleti ügyekbe. Hasonló kormányzati beavatkozásra lengyel és cseh példákat is hoz a befolyásos üzleti orgánum, levonva a következtetést, hogy Közép- és Kelet-Európában a kormányok nem tudnak elszakadni az üzleti élet befolyásolásának bűvöletétől, ami a korrupció és a nepotizmus melegágya.
A Financial Times szerint ugyan nem fenyeget a visszatérés a központi tervutasításhoz, annak azonban megvan a veszélye, hogy a túlzó politikai beavatkozásokkal aláássák a piacgazdaságot. Ellenszerként a szerző mindenekelőtt a privatizáció folytatását javasolja, de azt is kiemeli, mennyire fontos volna a különböző szabályozó hatóságok függetlenségének, továbbá a bíróságoknak a megerősítése. Piacgazdaságban éppen ez a kormányzatok feladata – zárja okfejtését a lap.
Bár a két szerkesztőség nem egyeztetett, nem véletlen az egybeesés: e heti lapunkban külön is szólunk arról, mennyire égető volna a Gazdasági Versenyhivatal anyagi függetlenségének megteremtése. Nem véletlen, merthogy a befektetői logika Londonban és Budapesten egy rugóra jár…
Tiszta haszon persze, ha a miniszterelnök agya más logikát követ. Az ő feladata nyilvánvalóan más – talán még összetettebbnek is lehet nevezni -, mint azoké, akik a befektetési döntéseket hozzák. A felelőssége is más.
Mindazonáltal egy olyan országban – és Magyarország ilyen ország -, amelynek gazdaságpolitikája azon az egyszerű képleten alapul, hogy évente legalább másfél-kétmilliárd dollárnyi működő tőkét kell importálnia, nos, ott tanácsos fokozottabb figyelmet fordítani a külföldi befektetők véleményére. –
