Elmondható egyes ismeretekben különöisen gazdag könyvekről: ami hiányzik belőlük, azt nem is érdemes tudni. Némi megszorításokkal illik ez a megállapítás Lőrinczné Istvánffy Hajna Nemzetközi pénzügyek című munkájára. Még akkor is, ha aligha akad olyan elszánt halandó, aki nekilátna és az elsőtől a 623. oldalig végigolvasná ezt a színvonalas, jó stílusú, meggyőző magyarázatokban, matematikai példákban bővelkedő, hasznos és terjedelmes művet. A tizenkét, egyenként is meglehetősen hosszúra méretezett fejezet azonban a vizsgálandó témák olyan sokaságát taglalja, amelyek felsorolása bajosan férne be e rövid ismertetésbe. Az (is) okozhatja a galibát, vagyis a bőség zavarát, hogy a nemzetközi pénzügyeknek nincs – és nyilván nem is lehet – valamilyen egyértelmű, elfogadott meghatározása. Emiatt a szerző elhatározásától, meggyőződésétől függ, miként értelmezi e fogalmat és mivel is kíván foglalkozni.
Egy ilyen döntés mégsem egyszerű feladat, mert manapság a bankok, biztosítók, multik pénzügyi műveletei egyáltalában nem tisztelik az országhatárokat és – sok más mellett – általánossá vált a nemzeti pénzpiacok szoros összefonódása is. Következésképpen a nemzetközi pénzügyek skatulyájába nagyon sok minden belefér, miközben a teljességre törekvés e bonyolult témakör vizsgálatánál veszélyekkel is járhat. A lehetséges félreértések és félremagyarázások cáfolata és elhárítása tette volna feltétlenül szükségessé, hogy a szerző egy világosan értelmezhető bevezetőben kifejtse könyvének célját és koncepcióját. És ha már a kifogásoknál tartunk, hiányolható még az ilyen munkákban elmaradhatatlan bevezetőn, összefoglalón kívül egy részletes tárgymutató, valamint egy eligazító célú irodalomjegyzék is. (Ezek a terjedelmet már alig növelték volna.)
De nem ildomos a kákán is csomót keresni, mivel a lényeg mégiscsak az, hogy a szóban forgó könyv elismerésre méltó, jelentős teljesítmény. A szerző érdemei közül kiemelendő, hogy miközben ügyesen ötvözi az elméleti magyarázatokat a célirányos gyakorlati tennivalókkal, elkerüli a tudálékos fejtegetések csapdáit. Ezen méltányolható megközelítés igazolására csupán néhány önkényesen kiragadott példát hozhatunk fel. Így kiemelhetjük a napjainkban különösen időszerű pénzügypolitika taglalásán belül a jegybank jogi státusáról, valamint a monetáris politika átláthatóságáról és kiszámíthatóságáról írottakat. Különösen érdekesek a Phillips-görbe érvényességéről, vagyis az árstabilitás és a munkanélküliség bonyolult kapcsolatáról szóló fejtegetések. Továbbá figyelmet érdemel a gazdaság szereplői számára egyre nagyobb jelentőségű pénzügyi-valutáris kockázatokat és kezelésük, kivédésük módszereit tárgyaló ötletes fejezet. Ennek keretében megismerkedhetünk az adós- és hitelminősítő intézményeken kívül az árfolyamkockázatok elleni védekezés fő fajtáival és módozataival. Szó esik az utóbbi évek súlyos valutaválságairól is. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a szerző: a globalizációra visszavezethető nemzetközi tőkeáramlások jelenlegi szabadsága mellett hihetetlenül fokozódott a nemzeti, illetve regionális válságok tovaterjedésének veszélye. Ezért is kell nagy fontosságot tulajdonítani az európai pénzügyi pénzpiacok makro- és mikrosíkon párhuzamosan fejlődő integrálódásának és együttműködésének.
Végezetül: a “Nemzetközi pénzügyek” dús tárháza mindazoknak a fontos tudnivalóknak, amelyeknek hozzáértő alkalmazása – bizonyítva ismertetésünk címében szereplő régi szólásunk igazságát – megkönnyítheti a magyar gazdaság beilleszkedését az uniós országok közösségébe. –
