Változnak az idők és velük együtt mi is – szól az antik szentencia. Sajnálatos, hogy akik a világot igazgatják, többnyire elfeledkeznek erről az ókori bölcsességről. Ott a hiba, hogy tíz évvel a nagy szovjet birodalom összeomlása után, az ezredfordulóhoz közeledve hiányzik az érdemi válasz az egyre gyarapodó kihívásokra és az emberiséget fenyegető kockázatokra. Pedig érdemes végiggondolni, mire számíthatunk a jövőben, milyen lesz, milyen lehet a most érlelődő “szép új világ”.
SZOCIÁLDEMOKRATA ALTERNATÍVÁK. Anthony Giddens könyve ezeket az izgalmas kérdéseket feszegeti, és arra keresi a feleletet: mit kell(ene) tennie, s milyen politikát kell(ene) folytatnia a szociáldemokráciának. Az Európai Unió államainak többségében ugyanis a szociáldemokraták vannak kormányon, ezért számukra a helyes út meghatározása különösen fontos. A szerző fejtegetésében abból indul ki, hogy a világ mára alapvetően megváltozott. Így az immár egypólusú világról szóló fejtegetéseinek középpontjában a globalizáció, a Földünket átfogó sokszínű kapcsolatrendszer áll. Még a távoli gazdasági események is kihatnak az egyes országokra, miközben a nemzetállamok, ha talán korlátozottabban is, még számottevő szerepet játszanak a világpolitikában. Ugyanakkor általános veszélyforrást jelentenek – a technikai fejlődésen túl – a világszerte terjedő környezetszennyezés, a bűnözés, a korrupció káros következményei, s még alig feltárt közvetett hatásai.
Giddens diagnózisa a betegségekre nem új, de kétségtelenül meggyőző. Állítja: túl vagyunk a kommunizmuson és a létező szocializmuson, elérkeztünk a világot (csaknem) átfogó kapitalizmusba. Dehát ez a kapitalizmus sem az “igazi”, ezért is jogos a bírálat a neoliberalizmus elveire épülő kormányzati politikák felett, mivel a piac a várakozások ellenére sem képes csodákat művelni. Valójában kártékony tehát a piaci fundamentalizmus, amelynek hívei a piaci erőket össze kívánják kapcsolni “a hagyományos intézmények, elsősorban a család és a nemzet védelmével”.
Persze szó sincs arról, hogy Giddens – akit a neves liberális filozófus, Tamás Gáspár Miklós ex-marxista társadalomkritikusnak, az angol Blair-kormány gurujának nevez – valamiféle szocializmus után áhítozna, hiszen szerinte “ma már senki sem állít alternatívát a kapitalizmussal szemben, a viták témája az, hogy mennyire és mi módon kell a kapitalizmust irányítani és szabályozni”. Ha pedig így van, az érdemi eszmecserék középpontjában napjainkban is az állam szerepe és funkciója áll. A szerző joggal írja: nem a “több” vagy “kevesebb” állam a döntő kérdés, hanem az, hogy a kormányzat képes legyen megfelelni korunk kihívásainak. A mai államnak felelősséggel kell tartoznia polgáraiért, oltalmazni őket a kiszolgáltatottságtól, újjáteremteni a társadalmi szolidaritást, fellépni az esélyegyenlőségért. Ezek volnának a harmadikutas értékek.
RÉGI ÉS ÚJ JÓLÉTI ÁLLAM. Súlyosan tévedne azonban az, aki ezen értékek ismeretében úgy vélné: a szerző a “régi” jóléti államot kívánná vissza, mert annak megújítása a célja. Nagyot csalódtak ugyanis a szociáldemokraták, akik a világháború után úgy gondolták, rátaláltak arra az útra, amelyik egyaránt eltér az amerikai piaci kapitalizmustól és a szovjet típusú kommunizmustól. Ezért most a régi helyébe egy gyökeresen megreformált jóléti államnak kellene lépnie, amely “a pozitív segélyezés társadalmának szociálisan bereruházó állama lenne”. Ez felelne meg a harmadikutas politikának, amely valamiféle vegyes gazdaságra épülne. Az ilyen újfajta gazdaság “egyesíteni szeretné az állami és a magánszektor erejét a piac lendületének és a közérdeknek az egyidejű érvényesítésével”, egyensúlyba hozná a szabályozást és a deregulációt, fellépne a környezetszennyezés ellen, mérsékelné a jövedelem-egyenlőtlenségeket, és még számos jót cselekedne.
A jámbor olvasó idáig eljutva joggal vélheti: mindez nagyon szép, de hát ezeket a rokonszenves szándékokat, óhajokat vajon lehet-e a gyakorlatban megvalósítani. És ez ennek a jó stílusú és gondolkodásra serkentő könyvnek legsúlyosabb fogyatékossága; a legfőbb mondanivaló, a harmadik út hitelét veszélyezteti. De ne legyünk igazságtalanok. A szociáldemokrácia megújulását szolgáló érdekes munka számos megállapítását ugyanis sokan hasznosíthatják. És persze “rólunk is szól a mese”, hiszen a mindenkori kormányzatnak pártállásától függetlenül egyre sürgetőbben kell szembenéznie mindazokkal a kihívásokkal, amelyeket globalizálódó korunk – és viszontagságos történelmünk – kis hazánk elé állít. Ebben segíthet “A harmadik út” megismerése. –
