Nem vagyok azonos azzal… – hangozhatna a reklámszöveg, mert a Postabank új vezetése mind a banküzem, mind a külső kapcsolatok terén valami egészen újat szeretne nyújtani, mint Princz-korszakbeli elődje. A feladat – finoman szólva – nem egyszerű. Nem csupán politikai okokból, de marketing-stratégiai megfontolásokból sem.
A Princz-éra üzelmeiről folyamatosan újabb és újabb adatok kerülnek napfényre, mint például az a napokban Kuncze Gábor szabaddemokrata frakcióvezető által nyilvánosságra hozott információ is, amely szerint a pénzintézet vezetése a Fidesz-MPP-vel kapcsolatba hozható cégeknek, azaz közvetve magának a pártnak nyújtott volna támogatást. Ha meg éppen nem az ellenzék hoz nyilvánosságra vélt vagy valós ügyleteket, akkor egyszerre több kormányzati szervezet, illetve hatóság folytat nyomozást a korábbi ügyletekkel kapcsolatban. Emellett zajlik az a per is, amelyben a bank kisrészvényesei kártérítést követelnek az államtól részvényeik értékvesztése miatt. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szükségessé vált – bár a jelenlegi ellenzék szerint eltúlzott mértékű – konszolidáció után a bank lényegében teljesen állami tulajdonba került.
POLITIKAI VITÁK. Az új pénzintézeti vezetés második embere, Urbán László vezérigazgató-helyettes 1994-ben fideszes országgyűlési képviselőként ült a Parlament padsoraiban. Bár fél év után lemondott mandátumáról, Orbán Viktor 1998-ban pénzügyminiszterré jelölését is fontolgatta, majd a miniszterelnök gazdasági tanácsadói körébe került.
Ezzel együtt a hitelintézet jelenlegi vezetésének nem érdeke, és – lévén állami bank alkalmazottja – nem is tiszte politikai vitákba bonyolódni. Urbán László csak annyit jegyez meg, hogy jobban örült volna, amennyiben a mostani ellenzéki politikusok hasonló elkötelezettséget mutattak volna kormányzásuk alatt is a Postabank és Princz Gábor tevékenységének feltárása iránt. Egyébként igen nagy pazarlásnak és közvetve a költségvetés számára is veszteség okozásának tartja, hogy a konszolidációval megerősített bank helyzetét bizonyos politikusok botrány ízű bejelentésekkel folyamatosan nehezítik, mivel a híradásokban nem különül el világosan, hogy ezek az ügyek a Princz-féle vezetéshez kötődnek.
Ilyen problémás például a székházak ügye is: a József nádor téri épületek közül például a Palotás János által megszerzett egykori Pharmatrade-házat nem csupán azért hagyják el, mert az iroda céljára nehezen hasznosítható, hanem azért is, mert egy meglehetősen előnytelen szerződés köti a bankvezetés kezét az épület bérlésére. A Figyelő kérdésére a Postabank vezérigazgató-helyettese megerősítette azt az értesülést, hogy az épületet bérbeadó cég szálai Ausztriába vezetnek. De hogy hová, azt nem sikerült feltárniuk…
Ilyen “badwill” mellett meglehetősen nehéz új ügyfeleket toborozni, noha a meglévő ügyfélkörük – felméréseik szerint – elégedett. Erre utal az is, hogy az idei első negyedévben nőtt a folyószámlákon elhelyezett pénz mennyisége.
A kitörési stratégia tervezésekor az új banki vezetés számolt a súlyos politikai teherrel is. Mindenképpen világossá kívánják tenni a tartalmi különbséget a Princz-féle és az új menedzsment között. Így a hangsúlyt nem pusztán az arculati elemek megváltozatására helyezték, bár a logó lecserélését fontosnak tartják. Inkább azonban a piacképes termékek bevezetését tekintik meghatározónak: így vadonatúj lakáshitel-konstrukciójukat, rugalmas megújuló betétjüket, valamint az internetes bankolás és az intelligens bankkártyák bevezetését.
NÉV ÉS FORMA. Formai változtatásokkal amúgy is csak korlátozott eredményre számíthattak. Például bármilyen rossz kicsengése volt is a Postabank szónak, névváltoztatáson érdemben nem nagyon gondolkodhattak, hiszen a szóösszetétel mindkét alkotó eleme meghatározó. A postai elérhetőség alapvető jelentőségű – ráadásul még stabilitást is sugall -, a bank szó pedig nehezen elhagyható éppen egy bank nevéből.
A Magyar Postával való szorosabb együttműködést egyébként is stratégiai jelentőségűnek tekintik. Jelenleg zajlik a postahivatalokban kialakítandó pénzintézeti szolgáltatóhelyek, a “kék sarkok” tesztelése. Ha az ötlet beválik – márpedig erre utal a fővárosi Nyugati pályaudvaron, illetve Veresegyházán elindított kísérlet -, akkor országszerte 50 ilyen kiszolgálóegység kezdi meg működését. Az elképzelések szerint a nagyobb érdekeltség kialakítása és a költségek minimalizálása érdekében a Magyar Posta 15 százaléknyi részesedést szerezne a Postabankban. További együttműködési terep lehet a PK Bank közös elszámoló hitelintézetként történő üzemeltetése is.
Az új postabanki vezetés célja az, hogy a lakossági pénzintézeti szolgáltatások tekintetében második bankká küzdjék vissza magukat (mindenekelőtt a forrásgyűjtésben, de pár év múlva a hitelezés terén is). Vállalati körben azonban nem céljuk a minden kockázaton túli terjeszkedés. “Nem akarunk bármi áron növekedni” – szögezi le Urbán László, aki a vállalati hitelezésben körülbelül 5 százalékos piaci részesedést tart reálisnak a Postabank számára. Az viszont kifejezett elvárás az új menedzsmenttel szemben, hogy kedvező helyzetbe hozzák a pénzintézetet a majdani privatizációhoz; a hitelintézeti törvény szerint a meghatározó állami tulajdonnak három éven belül meg kell szűnnie.
