A világ legismertebb tőzsdei indexe kétségkívül a Dow Jones Industrial Average (DJIA), amely a New York-i Értéktőzsde (NYSE) 30 vezető ipari részvényét tartalmazza. Az 1896 óta számított index értékét kezdetben csupán 12 papír árfolyamából számolták ki, a 30 részvényre 1928-tól tértek át (lásd a táblázatot). A 40,94 pontról induló DJIA az idén márciusban zárt először a korábban csak álomhatárként emlegetett 10 ezer pontos küszöb felett. A sorozatos rekorddöntések mellett azonban meg kell jegyezni, hogy a hossz a piacnak csak egy szűkebb részére korlátozódik. Ez egyben az index egyik hiányosságára is rávilágít: már a közel 2500 bevezetett részvénnyel működő NYSE-t sem jellemzi megfelelően a DJIA, a Nasdaqon jegyzett papírokat pedig egyáltalán nem tartalmaz (pedig az amerikai tőzsdén kívüli piacot, amelyen 5700 részvény forog, ma már a technológiai papírok döntő súlya jellemzi). Emellett egyik nagy hátránya, hogy ársúlyozású index, azaz a 30 részvény árfolyamának átlaga, így a magasabb kurzusú papírok nagyobb súllyal szerepelnek benne, ami közgazdaságilag mindenképpen indokolatlan. A befektetők egy része által jobban kedvelt Standard&Poor’s 500 index által követett félezer részvény között egyaránt megtalálhatóak a NYSE-re, a Nasdaqra és az Amexre (a fiatalabb és kisebb méretű társaságok piaca, amely tavaly egyesült a Nasdaqkal) bevezetett papírok. A részvények kiválasztásánál a meghatározó szempont a jelentősebb szektorok reprezentálása – a mutató jelenleg 90-ből merít. Ezen index a részvényárfolyamok piaci értékkel súlyozott átlaga, azaz a nagyobb kapitalizációjú részvények kurzusának alakulása hangsúlyosabb szerepet kap; a BUX számítása egyébként ugyanezen az elven alapszik.
