Komor asztaltársaság próbálta átvágni az aratás után várható búzabőség gordiuszi csomóját a múlt hét közepén. Pedig a fideszes kezdeményezésre létrejött kerekasztal-tárgyaláson a gabonapiaci szereplők és a szaktárca vezetői a vitát – az okokat és célokat félretéve – csak a lehetséges megoldásra szűkítették le.
A bajok forrása, hogy a keresletet jócskán meghaladó világpiaci kínálat a meghatározó külföldi tőzsdéken lenyomta az árakat. A magyar piacon így 3-5 ezer forinttal többet kérnek egy-egy tonna búzáért, mint külföldön. Hogy az exportra szánt többlet ne tegye tönkre a belpiacot az 1998/99-es szezonban, ahhoz – figyelmeztettek a minap a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) Gabonatermesztők Országos Választmánya ülésén – mindenképpen állami beavatkozásra van szükség.
A 14,1 millió tonnás kiemelkedő tavalyi honi gabonatermésből 3,5-4 millió tonna exportárualap keletkezett, aminek a fele volt a búza. Május végéig ebből mintegy 1,5 millió tonna búzát (és 1,6 millió tonna kukoricát) exportáltak. Aratáskor tehát legalább félmillió tonna átmenő óbúzakészlet, azon belül tárcaforrások szerint 300 ezer tonna takarmány-minőségű búza várható (Figyelő, 1998/15. szám). A mértéktartó szakemberek az idén 4,2 tonnás hektáronkénti termésátlagra számítanak. A tavalyi 1,25 millió hektárnál kisebb területről, valamivel több mint 1 millió hektárról takarítanak majd be búzát. Így az 1997-es 5,3 millió tonnánál némiképp kevesebb, becsülhetően 4,5-4,8 millió tonnányi országos búzatermés valószínűsíthető. A minőség az előrejelzések szerint jobb lesz a tavalyinál, a kínálatot azonban növeli a nagy áthúzódó ótermésű készlet. (A kereskedők máris óva intik a termelőket, hogy ne keverjék össze a gyengébb ótermésűt az újjal, mert azzal rontanak a minőségen, még jobban nehezítve az eladást.)
Az értékesítés a bőség és az árak okán mindenképpen döcögősnek ígérkezik. A malmoknál felhalmozott készletek miatt az új búza felvásárlása várhatóan heteket, vagy akár egy hónapot is késhet. Ez hátráltathatja az exportot, hiszen a vasúti szállítás korlátai miatt havonta alig több mint 300 ezer tonna gabona hagyhatja el az országot.
A magyar gabonakereskedők pedig nagyon bíznak a hagyományos uniós, Földközi-tenger menti, továbbá romániai, ukrán, szlovén és lengyel vevőkben. A FÁK-térségben azonban – a konkurencia és a felfutó orosz termelés miatt – az eddiginél kevesebb megrendelésre lehet számítani. Az Európai Unió (EU) tonnánként 25 ecu exporttámogatást ad az ottani készletek csökkentésére. Az Egyesült Államok két év szünet után ismét fontolgatja, hogy hasonló „beavatkozással” segíti gabonája külpiaci értékesítését.
A hagyományos lengyel piac a nemrég lezajlott atrocitások – a vagonok tartalmának kiszórása – mellett valószínűleg a tervezett bevitelt fékező rendelkezések, a változó lefölözés miatt is kisebb lesz a korábbiaknál. A tavaly megismert dél-koreai, japán vevők rendelése pedig kiszámíthatatlan a térség pénzügyi válsága miatt. (Emiatt az Egyesült Államok a térségbe irányuló gabonakivitel 6 millió tonnás, értékben egymilliárd dolláros csökkenésével számol.) A Kárpát-medencét övező országokban szintén bő termés és alacsony ár várható. Ha az időjárás nem szól közbe – és ennek egyre kisebb az esélye -, akkor a lanyha piaci ártrend az újtermésű búza értékesítését is meghatározza. Sőt, nem zárható ki az sem, hogy az árak a harmadik negyedévben további csökkennek.
A jelenlegi jegyzéseknél az újtermésű amerikai lágy búza – tengeri kikötőben hajóra rakva – 107-110 dollár tonnánkénti árat jelent. A térségünkben meghatározó francia búzáért, szintén hajóra rakva, 105-107 dollárt adnak. (A napokban lezajlott vásárlásoknál francia kikötőben, hajóra rakva 107,5 dollár volt a tonnánkénti ár. Törökországi kikötőben ugyanakkor egy másik francia szállítmánynál 91,0-92,5 dollárt regisztráltak.) Ez a hazai termelők számára annyit jelent, hogy magyar határon tonnánként alig több mint 70 dolláros árat tudnak elérni (80 dolláron legalábbis nincs kereslet.)
A harmadik negyedévre 70-80 dollárnál valamivel magasabb ár várható, földközi-tengeri kikötőbe szállítva. A kereskedők szerint tehát a gazdák a telephelyen tonnánként 10,5-13,0 ezer forintra számíthatnak (a magyar határon 13,0-15,0 ezer forintos ár mellett).
A Budapesti Árutőzsdén a kötések – az idei harmadik negyedévre szóló szállítással – étkezési búzára a 18,5-19,0 ezer forintos, s eurobúzára is a 17,5-18,0 ezer forintos sávban köttettek, összhangban a termelők által számított átlagos előállítási költséggel, amely az idén tonnánként 19 ezer, jövőre pedig várhatóan 22 ezer forintra növekszik. A tőzsdei várakozásoknak alapot adhat, hogy a MOSZ Gabonatermesztők Országos Választmánya az idei 18 ezer helyett jövőre már 20 ezer forintos garantált árat javasol.
Ilyen árakon – különösen, ha a kiviteli költségeket is hozzászámítjuk – lehetetlen exportüzleteket kötni. Önerőből tehát csak ráfizetéssel lehetne exportálni a felesleget, amely viszont itt rekedve összeroppanthatja a belpiacot. A termelők szerint ezért az államnak komoly részt kell vállalnia a zavar elhárításában: vagy a garantált áras felvásárlással, vagy exporttámogatással kell kiszállítani a gabonát.
A garantált áras felvásárlás az előzetes számítások szerint minimum 1 millió, s maximum 2,0-2,4 millió tonna termény esetén 18-40 milliárd forintos terven felüli kiadást jelentene az agrártárcának, amelynek egész éves kerete nem éri el a 130 milliárd forintot. A pótlólagos kiadás legfelső becsült értéke az árutőzsde tanácsának elnökétől, Keresztesi Szergejtől származik, aki Orbán Viktor kijelölt miniszterelnök minapi tőzsdei látogatásakor vetette fel a problémát. Az agrártárca helyettes államtitkára, Rednágel Jenő szerint ez a szám túlzó. Legfeljebb 1,5 millió tonna olyan kiváló étkezési búzát takarítanak majd be, amelyre minősége alapján vonatkozhat a garantált ár. (Ezen ár hektáronként csupán 2,4 tonna igen jó minőségű étkezési búzára érvényes, ha a terméktanácsi tag termelő erre június 15-ig bejelentkezett.) Ennek mintegy felét a malmok veszik meg, úgynevezett javító búzaként. Mindössze 800 ezer tonna garantált áras felvásárlás várható tehát. Ez sem jelenti azonban azt, hogy a kifizetett összeg elvész: a jó minőségű búzának az ára ugyanis növekszik, ezt mutatja a tonnánkénti 21-22 ezer forintos tőzsdei határidős jegyzés is. A későbbi eladásból elvileg tehát megtérülhet a beavatkozás.
Az illetékes emlékeztetett rá, hogy tavaly az ideinél nagyobb búzatermés mellett a piaci zavarokat 4,5 milliárd forintos költséggel rendezte a tárca, így várhatóan az idei termés elhelyezése sem kerül többe 5-6 milliárd forintnál. Ezt támasztja alá a kereskedők számítása is: szerintük 1 millió tonna felvásárlásával meg lehetne nyugtatni a piacot. Az agrártárca hitelből is felvásárolhatja a garantált áron felkínált búzát, amelyet exporttámogatási pályázattal továbbértékesíthet. (Az az exportőr kapja a szubvenciót, amely kevesebb támogatással is beéri.) Ez esetben a piaci beavatkozás végső ára „mindössze” 4-5 milliárd forint lehetne. A MOSZ-os becslések is közel esnek a tárca félméréseihez: eszerint a gabonatermelők nagy része – talán fele – él majd a garantált áras felvásárlással, s az nem sokkal több mint 1 millió tonnára vonatkozhat.
Ha az állam EU-mintára exporttámogatással ellensúlyozná a termelési költség és a külpiaci árak közötti különbséget, tonnánként 4-4,5 ezer forint exporttámogatást kellene adni; 2-2,5 millió tonnánál ez 8-10 milliárd forint lenne. Ha a tetemes szállítási költségekre is tonnánként mintegy 1300 forint támogatást adnának, akkor az az előbb kalkulált exporttámogatással együtt összesen 10,6-12,6 milliárd forintot igényelne.
Rednágel Jenő szerint azonban a közvetlenül meghirdetett 4 ezer forint körüli exporttámogatásnak nagyon rossz üzenete lenne a termelők számára: durván letörné ugyanis a belpiaci árakat. A támogatás mértékét pedig a külföldi vevő bekalkulálná az árba.
A felmerült rendkívüli zavarelhárítási költségek finanszírozásához a gazdák javasolják igénybe venni a lengyelországi „búzaöntögetés” miatti magyar ellenlépések bevételét. A közvetlen gabonapiaci beavatkozás MOSZ-os vélemények szerint egyébként még mindig olcsóbb lenne az államnak, mintha a felesleget takarmányként feletetve sertés- vagy baromfihúsként kellene – szintén segítséggel – külpiacon értékesíteni.
A Gabona Terméktanács egyébként az akut gabonapiaci zavarok elhárítására már februárban elkészítette a javaslatát, a piacot érintő átfogó intézkedések azonban azóta is késnek. A szaktárca a lapzártánk utánra, szerdára összehívott kerekasztal-vitára viszi el a gabonapiaci szabályozási csomagot, amelyet egyben a következő kormány figyelmébe ajánl. A tárca az új kormány hivatalba lépéséig szükséges lépéseket megtette; Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter szerint további különleges beavatkozásra nincs is szükség. Vermes András, az Agrograin elnök-vezérigazgatója is egyetért ezzel. Szerinte „túlspekulálták” magukat a termelők; nem adták el időben a termést, most pedig elvárják, hogy az állam az adófizetők pénzén a javukra avatkozzon be az értékesítésbe.
A kivitelt egyébként már ma is segíti, hogy július elsejétől mennyiségi korlátozás nélkül igényelhető a búzakiviteli engedély, amelyhez tonnánként 1000-ről 500 forintra csökkentették a letéti díjat. Az a végfelhasználó, amely legalább féléves takarmányszükségletét július eleje és augusztus vége között vásárolja meg a gabonatermelőktől, az étkezési búza közraktári tárolásához 40 százalék kamattámogatást igényelhet. Még néhány napig, június 30-ig a kiszállított ótermésű takarmánybúzára tonnánként 1500 forint támogatást ad az állam, s hasonló segítség jár a belföldi szükségletre ótermésből előre megvásárolt takarmánybúza felvásárlásakor is. Aki pedig közvetlen végfelhasználónak adja el a gabonát, szintén 1500 forint intervenciós támogatást kap, továbbá kamattámogatást vehet igénybe a közraktározáshoz. A tárca a fentieken túl tárolási támogatásként 70 százalékos kamatkiegészítést, valamint tonnánként és hetenként 15 forint juttatást helyezett kilátásba.
Az új kormánynak jól meg kell fontolnia, hogy milyen egyedi eszközt engedjen meghirdetni a búzapiaci beavatkozáshoz az agrártárca részéről. A döntésnek ugyanis szükségszerűen lesznek kárvallottjai, egyben pedig precedens-értékű is lesz. Azt követően ugyanis már joggal vár el hasonló intézkedéseket az agrárszektor esetleges többi túltermelője, a tej-, a cukor- vagy éppen a sertéshúságazat is.
