A menekültek áradata késztette negyven évvel ez- előtt az ET-t a Társadalomfejlesztési Alap létrehozására. Ez azóta – a kényszerű migráció problémáján kívül – az egészségügyi ellátás és az oktatás színvonalának javítását, a rászorulók lakáshoz juttatását, a természeti csapások okozta károk ellensúlyozását, 1995-től pedig már a környezetvédelmi fejlesztést is napirendjére tűzte. További célterülete – ahová alkalmasint tavaly a legtöbb hitel jutott – a kis- és középvállalkozások fejlesztése, azaz a munkahelyteremtés.
Noha az alap – amelyhez egyébként az ET bármely tagállama csatlakozhat – tevékenységi körén kívül földrajzi „jelenlétét” is mindinkább kiterjeszteni igyekszik, legnagyobb hitelfelvevője 1997-ben is Németország maradt: az összes elfogadott kölcsön egyharmada került oda, a keleti tartományok adjusztálása céljával. Az egyik új stratégiai irányvonal ezzel együtt továbbra is a közép- és kelet-európai országok hitelezése. Ma már a térség hét állama – Bulgária, Horvátország, Litvánia, Macedónia, Magyarország, Románia és Szlovénia – részesül az alap juttatásaiból. Még ha egyelőre e régió nem is „tarol”: a tavaly elfogadott hitelprogramok 2,1 milliárd ecu-s (körülbelül 2,3 milliárd dolláros) összértékéből mindössze 3 százalék vándorolt ide.
Ilyen szemmel nézve az 1998. évi kihelyezések arányán a hazánknak most megítélt 40 millió ecu máris javít. Bár az idén márciusban bejelentett csatlakozást – a lépést a kormány csak ez idő tájt találta időszerűnek, jóllehet, az ET-nek Magyarország már 8 éve tagja – az Országgyűlésnek még jóvá kell hagynia, ősszel valószínűleg folyósíthatóvá válik a hitel. A konstrukció az Európai Beruházási Bank (EIB) globálkölcsönéhez hasonlatos. Noha az összeg felhasználásához az alap – az MFB előterjesztése alapján – konkrét célokat jelölt meg és a hitelkeretet is ezek alapján igyekezett megosztani, a hitelfelvevők az egyes bankoknál általában az alap kölcsönére, s nem egyértelműen megcímkézett pénzekre pályázhatnak.
A célok között pedig az MFB – az alap szándékaival összhangban – a munkahelyteremtés szándékát többrendbelileg is megfogalmazta. Egyfelől a Dél-Dunántúl, Dél-Alföld és Északkelet-Magyarország – az Európai Unió Phare-programjából is segélyezett területeinek – kis- középvállalkozásait, másrészt a történelmi örökség (főként a budapesti Várnegyed) rehabilitációját illetően. Emellett környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése (kiváltképp Békés megyében, Győr és Szeged környékén), illetve az egészségügyi hálózat javítása finanszírozható e forrásból (szerte az országban). Végül pedig a Kisalföld, Borsod, Békés, Heves megyék, illetve a Dél-Alföld falusi modernizációja kerülhet napirendre.
Mivel az MFB szinte már a teljes hitelkeret mértékéig elő is készített projekteket, nemigen van kétsége afelől, hogy a kölcsönt viszonylag gyorsan kihelyezik. Mert bár a fejlesztési bank társfinanszírozásával indítandó programokban ezen intézmény játssza a hitelnyújtó szerepét, az esetek többségében – főleg ha a kölcsönhöz rövid lejáratú forgóeszközhitel társítására is szükség van – a kereskedelmi bankok folyósítják majd az alap pénzét. (Az MFB előrejelzése szerint más bankokon keresztül talál gazdára a hitelkeret 60 százaléka.) Hogy melyek lesznek e hitelintézetek, az pályázat útján dől majd el. Az MFB mindenesetre számít a Kreditanstalt für Wiederaufbau (KfW) kis- és középvállalkozások fejlesztésére szánt hiteleinek kihelyezésében részt vevő bankokra, hiszen velük már bejáratott a szisztéma. Az MFB egyébként tavaly kis- és középvállalkozásokra közel 2 milliárdot, infrastruktúra-fejlesztésre pedig 16 milliárd forintot költött; emellett a közegészségügyi célokra 85 milliót helyezett ki, a regionális fejlesztésből pedig 7,6 milliárd forinttal vette ki a részét.
A globálhitel mindazonáltal korántsem az egyetlen mód a Társadalomfejlesztési Alap „megcsapolásához”: a kérelmező közvetlenül is beterjesztheti programját az intézményhez. Az előbbi út azonban járhatóbb, lévén, hogy az alap nálunk egyelőre nem ismert, ráadásul még állami garanciát is kér. Kölcsönei azonban e felárral is a legolcsóbbak közé tartoznak. A most jóváhagyott hitelprogram pedig feltehetőleg minden korábbinál kisebb terhet ró a felvevőkre. Kamatát ugyan nem rögzítették, az azonban minden valószínűség szerint nem vagy csak alig (0,02 bázisponttal) haladja majd meg az irányadó londoni bankközi kamatláb, a Libor mértékét. (Összehasonlításként: az MFB-nél futó 15 éves lejáratú hitelek közül a KfW 0,25-0,50 százalékos egyszeri költség mellett a fix hozam felett 75 bázispontot kér, a skandináv régiót képviselő Nordic Investment Bank tavalyi 15 millió dolláros kölcsönénél Libor plusz 0,50 százalékot, az EIB ugyancsak tavalyi 10 millió ecu-s hitelénél pedig 15 bázispontot számít fel.)
A szóban forgó hitel azért lehet olcsó, mert az alap rendkívül kis apparátussal dolgozik – mondta a Figyelőnek Báger Gusztáv, a PM főosztályvezetője, aki egyúttal az alap adminisztratív tanácsában Magyarországot képviseli. Ezzel viszont a szakmai-finanszírozási kérdésekben döntéseket hozó tanácsra, valamint az átfogó politikai kérdésekkel foglalkozó kormányzó testületre (ebben hazánkat Braun Gyula, az ET mellé rendelt strasbourgi nagykövet képviseli) a szokásosnál nagyobb felelősség hárul.
Az alap által megszabott alacsony kamatra e 10-15 éves lejáratú, 3-5 éves türelmi idejű, 50 százalékos saját részt elváró kölcsönöknél még rárakódik a folyósító bankok államilag garantált hitelek esetében legfeljebb 2,0-2,5 százalékos kamatmarzsa, illetve az MFB által felszámított úgynevezett transzmittálási díj. (Az említett saját rész más nemzetközi intézmény kedvezményes hitele is lehet.) Mindenesetre a PM-ben úgy kalkulálják, hogy már ezzel a hitellel megtérül a magyar költségvetést terhelő 1,8 millió ecu-s, 4 év alatt egyenlő részletekben befizetendő csatlakozási díj, amelynek erre az évre eső 450 ezres hányadát az 1998-as költségvetés már tartalmazza. A megtérülés záloga, hogy az alap hitele hozzávetőleg annyival olcsóbb más nemzetközi intézmények kölcsöneinél, mint a teljes csatlakozási díj.
Mindezzel persze korántsem ér véget az alap magyarországi szerepe; még az idén két újabb projektre van kilátás. Az egyik az úgynevezett szociális lakásépítési program, amelyet a PM és a népjóléti tárca készít elő, a másik pedig – a jelenlegi minisztériumi tervek szerint – egy romaprogram lesz.
