Az IMF jóváhagyásával az elmúlt három évben Oroszország rövid lejáratú pénzeket vett fel, hogy korrupt és rosszul vezetett kormányát fenntartsa – állítja Jeffrey Sachs, a Harvard Egyetem Nemzetközi Fejlesztési Intézetének igazgatója, aki 1991 és 1994 között az orosz kabinet gazdasági tanácsadója volt. Amint azt a New York Times hasábjain a minap kifejtette: a Valutaalap tétlenül nézte, amikor e kormány több tízmilliárd dollárt pazarolt el azzal, hogy az állami olaj- és gázipari vállalatokat nyomott árfolyamon eladta saját bizalmasainak. Ugyanakkor a kabinet 20 százalékos vagy afeletti kamatlábon vett fel hiteleket a külföldi spekulánsoktól. A magas kamatláb kárpótolta a befektetőket azért a kockázatért, amelyet a rubelnek a dollárhoz viszonyított értékvesztése vagy a törlesztés elmaradása jelentett. A válsághelyzet láttán a külföldi befektetők most kivonulóban vannak e pozíciókból, azaz a magas kamatlábakban régóta rejlő rizikó realizálódni fog.
A moszkvai pénzügyi körök érthető módon pánikban vannak – véli Sachs. Felszólították az IMF-et és az Egyesült Államokat, hogy segítsen a rubel megmentésében. Ennek révén lehetővé válna a közeljövőben esedékes hitelek visszafizetése, de az is, hogy a rubel addig megtartsa az értékét, amíg a spekulánsok nagyobb veszteségek nélkül ki tudják vonni a pénzüket. A játszma tehát az árfolyam minden áron való megvédéséről szól. Elképzelhető azonban, hogy a rubelt nem lehet megtámasztani, mert túl sok rövid lejáratú pénz menekül a színről.
Sachs megfogalmazása szerint az IMF tájfunként söpör végig a feltörekvő piacokon, mindenütt recessziót hagyva maga után. Azzal a feltétellel ad hitelt a külföldi adósságok törlesztésére, hogy a kormány felemeli a kamatlábakat, korlátozza a bankszektorba áramló pénzeket és bezárja a gyenge bankokat. Ezek a lépések aztán megfojtják a gazdaságokat és még jobban aláássák a befektetők bizalmát. Sokkal bölcsebb lenne mérsékelt szinten tartani a kamatlábakat, és engedni a gazdaság növekedését. A valuták ugyan gyengülnének, s a spekulánsok elveszítenék a pénzüket, ám a későbbiekben a hitelezők és az adósok is óvatosabbá válnának.
Az elmúlt kilenc hónapban Ázsiában vizsgáztak az IMF tanai. Hogy miként, arra már az is elég bizonyíték, hogy minden második héten újra kellett tárgyalni a szóban forgó programokat. Hasonló dráma a világ minden feltörekvő piacán megismétlődhet. Ezt elkerülendő Sachs szerint a Clinton-kormányzatnak és a pénzügyi világ befolyásos szereplőinek fel kellene lépniük a nemzetközi pénzügyi rendszer feletti korlátlan IMF-uralom ellen.
