Gondolja, hogy a Pénzügyminisztérium korábbi főosztályvezetőjeként elegendő ismerettel bír a KVI irányításához?
– Miután a KVI október elsejéig a pénzügyi tárca alá tartozott – akkor került át a Miniszterelnöki Hivatalhoz -, többek között én is foglalkoztam a kincstári vagyonnal kapcsolatos ügyekkel; közreműködtem az erről szóló törvény előkészítésében, a KVI-re vonatkozó szabályozók kidolgozásában. Bár kívülálló voltam, nem csupán az igazgatóság tevékenységét, hanem a szervezet felső- és középszintű vezetőit is jól ismerem.
Milyen feladatokat szabott kinevezésekor a Miniszterelnöki Hivatal?
– Sem utasítást, sem kérést nem fogalmaztak meg velem szemben. Gondolom azért sem, mert a posztot pályázat útján nyertem el, s ez alapján döntöttek mellettem.
Mekkora vagyon tartozik a KVI-hez?
– Az ingatlanok bruttó nyilvántartási értéke 1998 júliusában mintegy 387 milliárd forint volt, a különböző portfolióké pedig közel 16 milliárd. Sajnos jelenleg nincs teljes körű, közhiteles nyilvántartás, kincstári vagyonkataszter, amely ennél pontosabb adatokat tükrözne.
Pedig a kincstári vagyonkatasztert már 1997 végén fel kellett volna mutatnia a szervezetnek.
– Így van; ez ügyben a hivatal sokat is tett. Ez a munka azonban – többek között az 1996-ban megváltozott jogi környezet okán – igen lassan haladt. Mindenképpen fel akarom gyorsítani e kataszter összeállítását.
Mi lesz az első teendője?
– Az intézmény „átvilágítása”. Ennek során arra keresem a választ, hogy a mai felállás alkalmas-e a megközelítőleg 400 milliárdos vagyon kezelésére. Az operativitás érdekében világos és átlátható szervezetet szeretnék. E követelménynek ma még nem mindenben felel meg a KVI.
Személyi konzekvenciákkal is jár majd az átvilágítás?
– Lehetséges, bár annak mértékére sem kerettervem, sem felsőbb utasításom nincs. Most egyébként körülbelül négyszáz munkatárssal dolgozunk. De nem a létszám a döntő; az állomány nagyságát a racionális működés adta keretek szabják meg. Létezik néhány kulcsfontosságú terület, ahol mindenképpen lesz – méghozzá terveim szerint minőségi – változás.
Vélhetően vannak rövid távon halaszthatatlan lépések is.
– Beindult, ám ugyancsak gyorsítást igényel a műemlékek helyzetének felmérése – kincstári vagyonkörbe tartoznak például a Budai Vár műemléképületei -, sorsuk, hasznosításuk lehető leggyorsabb rendezése. Kiemelten kell kezelni az erdőgazdaságok ideiglenes vagyonkezelői szerződéseinek véglegesítését, s a még meg nem kötött egyéb ilyen szerződések tető alá hozását. A KVI portfoliójában találhatók olyan eszközök, amelyeket jobb lenne átadni az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nek, hogy az utóbbi, tapasztalatait kamatoztatva, értékesítse azokat. Kérdés, vajon kell-e nekünk minden megyében és Budapesten is kirendeltséget működtetni? A jogszabályok néhány eleme is gátolja a KVI hatékony működését. A költségvetési törvény kapcsán a Miniszterelnöki Hivatalnál már megindult az államháztartási törvénybe kerülő módosítások előkészítése. Ebben egyebek mellett szerepel az eddig eltérő joggyakorlat egységesítése, a vezérigazgató, s egyben a KVI jogkörének bővítése, azaz a KVI hatáskörébe és az egyes kincstári vagyonba tartozó vagyontárgyak elidegenítésében fennálló 10 millió forintos értékhatár növelése. Ezekhez a feladatokhoz járulhat még a jogos kormányzati igényeknek való megfelelés, jelesül a társadalmi szervezetek vagyona és az egyházi ingatlanok sorsa tekintetében.
Mekkora a KVI költségvetése?
– Összes bevételünk, amely az idén egymilliárd forint, a központi költségvetésbe folyik be, a kiadásokra szánt 800 milliós összeget pedig onnan kapjuk vissza. Nincsenek külön jogcímeken lebontott előirányzatok arra, hogy mikor, mire, mennyit költhetünk. Így nem mindig a kellő pillanatban áll rendelkezésünkre a szükséges pénz. Jobb lenne egy külön „intervenciós alapot” felállítani az operatív feladatokra. Bár az új típusú finanszírozásnak a legelső helyen kell szerepelnie, időhiány miatt legkorábban 2000-ben oldódhat meg ez a gond.
Ma még bizonytalan, ki és milyen formában kezeli majd a jövőben az állami vagyont. Elképzelhető a KVI beolvadása az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-be?
– Igen, a fordítottja viszont már kevésbé valószínű. Korai azonban erről nyilatkozni, lévén, hogy az állami vagyon sorsáról előterjesztést készítő munkacsoport csak nemrégen alakult meg. Ami minket illet, fel kell készülnünk bármelyik megoldásra.
Korábban nem hallhattunk sok jót az intézmény működéséről. Az elmúlt egy évben a rendőrség vizsgálta a várpalota-pétfürdői üzemanyag-tároló eladását; „ügy” lett a diósgyőri Digép kimazsolázásából és a Club Tomaj privatizációjából is.
– Részben csak a sajtóból követtem a szóban forgó eseményeket. A Club Tomaj ügyében indított per első fordulóját a KVI elveszítette. A tárolóval kapcsolatos belső pénzügyminisztériumi vizsgálatban annak idején én is részt vettem, így erről nem nyilatkozhatom. Természetesen szeretném mielőbb áttekinteni a fontosabb függő ügyeket. E tekintetben célom a lezárás, s nem a felelősségrevonás. Nem érdekelnek a lezárt dossziék; az irattárból csak akkor kérek ki ilyen iratokat, ha a kormányzat, vagy a rendőrség erre felszólít. Fontosnak tartom a belső ellenőrzési rendszer erősítését is.
Molnár Zoltán 35 éves, a pécsi jogi egyetemen végzett 1987-ben. Posztgraduális képzésen jogi szakvizsgát, majd bankszakjogi diplomát szerzett. Első munkahelye az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő főosztálya volt, majd 1990-től a tárca közjogi kodifikációs főosztályának vezetőhelyettese lett. 1992 októberétől a pénzügyi tárca jogi- és kodifikációs főosztályát vezette. Ez év november elsejétől a KVI vezérigazgatója.
