Évről évre tapasztalható volt a vízügyi apparátus lemorzsolódása. A nyolcvanas években még 80 ezer tagú országos vízügyi szervezetben 20 ezer államigazgatási alkalmazott dolgozott, majd ez utóbbi létszám 1994-re negyedére apadt. A megfogyatkozott állami testület által ellátott hatósági és üzemeltetési feladatokra is épphogy elegendő csak a pénz. A vízügyi alapok, illetve a szervezet egyéb járulékos bevételeiből a művek – például a zsilipek – működtetésére csak szerény kiegészítő forrás jut.
A gátak, csatornák karbantartására, az évi kaszálásra szűkösen, de megvolt a fedezet; a gátakon a védőgyepek állapota megfelelő. Az árvízvédelmi művek, csatornák fejlesztésére azonban két-három évtizede nem jut elegendő pénz. (Az árvízvédelmi rendszer általános karbantartásra, fejlesztésére 1995-ben és 1996-ban 1,1-1,1 milliárdot, tavaly 1,5 milliárd forintot, míg az idén 1,7 milliárdot fordítottak.)
Jelenleg a védőtöltések 60 százaléka felel meg az előírt biztonságnak; igaz, a fennmaradó 40 százalék sincs katasztrófaveszélyes állapotban. Ezeken a szakaszokon az árvízvédelmi rendszert ki kell egészíteni, amire a szaktárca 1995-ben mintegy 60 milliárd forintos beruházási programot indított. E terület fejlesztését, rekonstrukcióját a központi költségvetés adta kereteken belül a tárca megkezdte; 1996-ban e célra 1,4 milliárdot, tavaly 1,7 milliárdot, az idén pedig 2,2 milliárd forintot fordítottak.
Az elmúlt napok viharos tapasztalatai után az árvízvédelmi fejlesztési programot újra kell gondolni. A legfrissebb változat szerint csak a Felső-Tisza vidéke 20 milliárd forintot igényelne, a teljes árvízvédelmi fejlesztések összértéke pedig becslések szerint meghaladhatja a 100 milliárd forintot.
