Két hónapon belül az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed a múlt héten harmadszor csökkentette a kamatlábakat. A szövetségi alapkamatlábat 0,25 százalékponttal, 4,75 százalékra, a diszkontkamatlábak ugyanilyen mértékben, 4,50 százalékra vitték le. A Fed pénzpolitikáját meghatározó nyíltpiaci bizottság indoklásában kifejtette: noha október közepe óta a pénzügyi piacokon uralkodó feltételek megnyugodtak, még mindig vannak szokatlan feszültségek. Emlékezetes, hogy a Fed a nemzetközi pénzpiaci zavarok hatására a nyíltpiaci bizottság előző ülésén, szeptemberben csökkentette először a rövid lejáratú kamatlábakat, majd két hét múlva meglepetésszerűen újabb 0,25 százalékpontos mérséklést hajtott végre. Ez utóbbit már Alan Greenspan, a Fed elnöke szűk körű konzultációk után döntötte el. Ezt a második lépést már úgy értékelték, hogy a Fed bizonyos aggodalmakat táplál a gazdaság jövőjét illetőleg. A mostani, harmadik kamatcsökkentés megerősíti, hogy valóban fennáll a hitelfeltételek komoly romlásának veszélye, s a Fed elébe akar vágni ennek.
Azok a vállalatok, amelyek a pénzügyi válság heteiben egyfolytában egy – forrásszerzésre vagy fúzió-bejelentésre alkalmas – nyugalmas pillanatra vártak, már az októberi mérséklés után kihasználták a tőkepiacokon megnyílt lehetőséget. A nyár óta gyakorlatilag szünetelő új kibocsátások piacán sor került az amerikai történelem legnagyobb részvényemissziójára, a DuPont csoporthoz tartozó Conoco leválasztását célzó ügyletsor első, 4,4 milliárd dolláros ütemére. A Foxot, Rupert Murdoch amerikai televíziós vállalkozását árusító bankárok is egy lépéssel közelebb jutottak az értékesítéshez – pedig Murdoch már bejelentette, hogy határozatlan időre elhalasztják az ügyletet.
A pénzpiaci feltételek kedvezőbbé válása átmenetileg ismét segített megtámasztani az 1991 óta tartó gazdasági expanziót. A recesszióval kapcsolatos félelmek enyhültek ugyan, de még mindig borongós a hangulat. Talán még túl korai lenne arról beszélni, hogy az amerikai bankrendszerben komoly likviditáscsökkenés következhet be, de a hitelpiacok részleges befagyása és a jóval drágábbá vált kölcsönök arra utalnak, hogy máris tapasztalható némi hitelszűke. Ez egyértelműen kimutatható a vezető tőzsdei cégek által felvett jelzáloghitelek terén. Az 1990-es évek eleje óta a Wall Streeten komoly üzletág alakult ki: a cégek közösen adnak jelzáloghiteleket kereskedelmi ingatlanokra, és ezt használják kötvénykibocsátásaik fedezésére. Ez az „értékpapírosítási” folyamat megállt, mivel a jelzálog-fedezetű kötvények árfolyama lezuhant. Következésképpen jelentős mennyiségű hitel maradt a rendszerben. A Nomura értékpapírcégnek állítólag 11 milliárd dollárnyi olyan jelzáloghitel-kihelyezése van, amelyet nem tud értékpapír formájában eladni; elsősorban ez magyarázza a japán cég közelmúltban nyilvánosságra hozott 1,2 milliárd dolláros veszteségét. Mivel a Nomura és a többiek ilyen hatalmas, senkinek sem kellő hitelállományon ülnek, sokkal nehezebb most új jelzáloghiteleket felvenni. Tehát kevesebb pénz van például a bevásárlóközpontok felújítására, új egészségügyi központok építésére és szállodák tatarozására – ezek pedig közvetlenül érintik a gazdasági tevékenységet.
A J. P. Morgan jövőre már enyhe recessziót sem tart kizártnak; forgatókönyve szerint ez három formában, az invesztíciók megtorpanásánál, a lakossági kiadások visszaesésénél és a cégek profitjának csökkenésénél lesz érezhető (lásd írásunkat a 39. oldalon). A Fed újabb kamatlábcsökkentése némiképp enyhíti ugyan a kínt, de az amerikai vállalatok már a téli „gazdasági influenzára” készülnek. Remélve, hogy náthával megússzák.
Amerika gazdasági alapjai még ma is erősek. A munkanélküliség továbbra is alacsony, 4,6 százalékos szinten van; a költségvetésben többlet mutatkozik, s 1,5 százalékos az infláció.
Eddig a nemzetközi válság főként a világkereskedelmen keresztül fogta vissza az amerikai növekedést. Az export csökken, mivel a felvevő országok mély recesszióba zuhantak, következésképpen felszökött – 230 milliárd dollár lett – Amerika kereskedelmi mérlegének hiánya. Egyes szakértők szerint a kereskedelmi hatás nagyrészt már lecsengett; mások szerint még a java hátravan, hiszen az Egyesült Államok exportpiacainak egyharmadát jelentő Dél-Amerikában most indult be az igazi hanyatlás. Akármelyik bizonyul megalapozottnak a két vélemény közül, jövőre még biztosan jelentős marad az amerikai exporthátrány. Ennek következtében 1999-ben a fizetési mérleg folyó tételeinek deficitje a gazdasági növekedés ütemétől függően 270-300 milliárd dollár körül alakulhat, szemben az 1997-es 155 milliárddal. Ez önmagában még nem okozhat recessziót, viszont a tőkekiadások hanyatlása igen.
A J. P. Morgan becslése szerint 1999 első három negyedévében a vállalati beruházások (éves szintre vetítve) 5-9 százalékkal csökkentek. Más számítások kevésbé pesszimisták: csupán stagnálást tartalmaznak e téren. Arra következtetnek ugyanis, hogy ha a lassulás markánsabbá válik, akkor a gazdaságpolitika fiskális módszerekhez folyamodik. Márpedig ebből a szempontból Amerika jól áll. A költségvetési szufficit miatt szükség esetén könnyen lehet adócsökkentésekkel és az állami kiadások emelésével lökést adni a gazdaságnak.
E pillanatban tehát inkább nátha várható, nem influenza.
