Nem kellett megrendeléshiánytól rettegnie az 1991 decemberében létrejött Villkesz Villamosipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek, amelyet az MVM tröszt rt.-vé alakításakor és profiltisztítása kapcsán hívtak életre. Akkor leválasztottak és önálló cégbe szerveztek minden olyan tevékenységet, amely nem kapcsolódott szorosan az áramtermeléshez és -szolgáltatáshoz. A villamos művekhez tartozó Erőművi Beruházó egyik főosztályából megalakult tehát a Villkesz, 160 alkalmazottal, mely időközben 100 százalékos MVM-tulajdonba került. A villamosipar 16 cégének többségében a takarítás, a parkrendezés, a gondnoki tevékenység, az anyagmozgatás és részben az épületfelújítások e kft. feladatává váltak.
Eddigi működése alatt a cég mindvégig nyereséges volt, még ha szerény mértékben is. Ez egyébként a tulajdonos egyik kívánsága volt, amely a panaszmentes munka mellett a veszteség elkerülését tűzte célul. A forgalom és a foglalkoztatottak száma folyamatosan emelkedett: az induló év 400 milliójáról tavaly már 1,35 milliárdra kúszott fel az árbevétel a jelenleg Tuzsértől Ajkáig 7 telephelyen működő, 850 embernek munkát adó kft.-nél. A felvettek zöme – árulta el Raft Mátyás, a Villkesz ügyvezető igazgatója – ugyancsak villamosipari dolgozó volt. A cég ma is jelen van az időközben magánkézbe került Dunamenti, Bakonyi, Tiszai és Budapesti Erőműben. Az árbevételnek így csupán egytizede származik az anyavállalattól, a többiért piaci feltételek között kell megküzdeni. Ez a megállapítás azért is fontos, mert az általunk megkérdezettek egyetértettek abban, hogy a kft. nincs monopolhelyzetben: egy-egy munka elnyeréséért tőkeerős nyugati cégekkel is versenyre kell kelnie.
A privatizáció lehetősége az idén tavasztól borzolja a munkavállalók és részben a menedzsment kedélyeit. Az MVM igazgatósága áprilisban határozatot hozott, hogy az ügyvezetés készítsen előterjesztést a Villkesz „minél gyorsabb, legkisebb veszteséggel történő” eladásáról. Információnk szerint a döntést a két társaság tevékenységi körének jelentős eltérésével indokolták. Hogy mi is történt pontosan a következő két hónapban, arra nem kaptunk választ. A legújabb, e tárgyban, az előterjesztés alapján hozott határozat mindenesetre már cseppet sem tartja sürgetőnek a válást. Az MVM július másodikán tartott igazgatósági ülésén ugyanis kimondták, hogy a magánosítást megelőzően a céget előbb rt.-vé kell alakítani. Ahogyan a szakmabeliek egyike fogalmazott: mintha az ellentábor időt akarna nyerni.
A két döntés között az érintettek majd mindegyike megmozdult. A Dunántúli Villamosipari Szakszervezet (Duvisz) több levélben is követelte a folyamat azonnali leállítását. Mint megtudtuk, fellépésük hatására egy fideszes és egy szocialista képviselő ugyancsak az újragondolást követelte az MVM-től, külön hangsúlyozva: a kormányváltás előtt igazán nem lenne szerencsés egy megalapozatlan privatizáció.
Ráadásul az üzlet az MVM-nek jelentős ráfizetést is hozhat, amelynek összege – Téglás József Duvisz-elnök szerint – akár az 1 milliárd forintot is elérheti. Először is a Villkesz dolgozói jogosulttá váltak kedvezményes munkavállalói részvények megszerzésére az MVM-ben. E jog értéke fejenként 350 ezer forint, azaz együttesen közel 300 milliós névértékű pakettről van szó. Amint egy feljegyzésből kiderül, már önmagában emiatt is „a Villkesz könyv szerinti értékének többszörösét áldozzák fel”, ha eladják a társaságot. Újabb szempont, hogy a dolgozók elveszíthetik a villamosipariaknak járó – az átlagos háztartási tarifa egyharmadára rúgó – áramdíj-kedvezményeiket. (Egyébiránt akadt olyan privatizáció, például a Dunamenti Erőmű Rt.-é, ahol a távozók egyszeri megváltást kaptak ezen joguk fejében.) Ez az összeg reális becslés alapján úgyszintén 300 milliósra taksálható; kérdés, hogy ezt a békát a dolgozóknak kellene-e lenyelniük, vagy az MVM kompenzálná őket. Kiszorulhatnak a munkavállalók az idén 2 milliárd forinttal létrejövő villamosipari foglalkoztatási alapból is. Nem véletlen tehát, hogy az érdekvédelmi szervezet külön felhívta az MVM figyelmét: szükségesnek tartja az rt. 5 évre szóló garanciáját az esetleges leépítések költségeinek fedezetére.
A másik oldalon az eladandó céget is komoly károk érhetik. A kft. hitelképessége ma gyakorlatilag korlátlan; egy új tulajdonos mellett vélhetőleg csak nagyobb kockázattal juthatnának hitelhez, pedig a Villkesz feltőkésítettsé-ge igen alacsony a forgalmához képest.
Ezzel szemben Lengyel Gyula, az MVM elnöke állítja: a közgyűlés is jóváhagyta a leányvállalatok alapítását. Szerinte szándékuk a szó valódi értelmében megfelel a piacgazdaság diktálta követelményeknek. Miért tartson meg egy villamosipari társaság a tevékenységétől ennyire távol álló szolgáltatót? Hasonló megfontolásból már több szatellitcég is elkelt korábban. Szó sincs azonban erőltetett menetről a Villkesz esetében: az igazgatóság – érvelt az elnök – július elején éppen azért döntött az átalakításról, mert a lehető legkedvezőbb privatizációt akarja megvalósítani.
Hogy miért az eladás, s miért volt a „minél gyorsabb” előírás, arra kétfajta magyarázatot hallani. Az egyik szerint a kormányváltás kapcsán az iparágból kiszorulók célozták meg visszavonulási pontként a tulajdonoshoz képest morzsa, ám a magánember számára jókora falatnak számító szolgáltatót. Az utóbbi lehet egyben a második ok: a vevőjelölt ugyanis komoly nyereségre számíthat, hiszen a 60 milliós vagyonnal szemben már most is évi 40 milliós haszon áll. Jó hír ezek után, hogy az MVM elnöke semmiképpen sem tart megengedhetőnek egy veszteséget hozó Villkesz-eladást. Sőt, mint Lengyel Gyula fogalmazott, prioritást adnak egy vezetői-alkalmazotti kivásárlásnak. Raft Mátyás támogatná ezt a megoldást, hozzátéve: az igazgatóság legújabb határozata nyomán ma már nincs meg a veszélye egy elkapkodott privatizációnak.
Bárki lesz is végül az MVM-leány jövendőbelije, bizonyosan szép hozományra és nyugodt megélhetésre számíthat. S ki az, akit ne érdekelne egy ilyen házassági ajánlat?
