Márciusban lesz a következő tárgyalása annak a pernek, amelyet az osztrák villamos művek, az Österreichische Verbundgesellschaft (Verbund) indított az MVM Rt. ellen a nagymarosi áramszállítások ügyében. A két fél még 1986-ban kötött 20 évre szóló megállapodást, melyben az MVM évi 1200 gigawattóra áram szállítását vállalta. Hazánk ennek árából fedezte volna
az osztrák bank által hitelezett nagymarosi építés költségeit. (A létesítési szerződést az osztrák kivitelező és az Oviber kötötték.) Miután a magyar kormány a beruházást elutasította, a két fél 1989-ben megállapodott
az addigi költségek rendezéséről, 3 milliárd schillingben határozva meg
a Verbund kiadásait (az összeg kamatokkal együtt eléri a 6 milliárd schillinget). Mint a Figyelő megtudta, a vitát, majd a pert az váltotta ki, hogy a Verbund a kilowattóránkénti 0,76 schillinges ár kevesebb mint felét, legfeljebb 0,31 schillinget akar fizetni, mondván: a megállapodás óta estek
a nyugat-európai árak, s a tervezettnél kevésbé nőttek az osztrák igények.
A másik oldalon viszont a Verbund-ajánlat elfogadása Lengyel Gyula szerint azt jelentené, hogy 20 év alatt a magyar állam csupán a kamatokat törleszti, a tőkéből egy fillért sem, nem beszélve arról, hogy az MVM jóval olcsóbban adná a villamos energiát, mint amennyiért megtermeli. Az áramkivitel egyébiránt igen jó üzletet jelent. Információnk szerint a „nagymarosi” áramszállítás évi 6-8 milliárd forintos hasznot hajt hazánknak. A pereskedők amúgy egyetlen dologban egyetértenek: a per és a magyar-szlovák vita végeredménye között semmiféle összefüggés sincs.
