Közel száz biztosítási alkusz esett „áldozatául” e piac elmúlt három évi konszolidációjának. A biztosítási törvény megszületése óta eltelt időszakban e közvetítők száma 174-re apadt – ennyi társaság rendelkezik az Állami Biztosításfelügyelet ilyen értelmű engedélyével. A piac tisztulása jobbára üzletközvetítők megszűntét jelentette, ugyanakkor a folyamatokon a nemzetközi koncentráció is nyomot hagy. Az elmúlt héten éppen a Magyarországon egyaránt jelenlévő Marsh&McLennan és a Sedgwick Group lépett frigyre: a világ legnagyobb biztosítási brókercégének számító előbbi cég bejelentette, hogy 2 milliárd dollárért megvásárolja a brit vállalkozást. A világ tíz legnagyobb társaságából az első négy – az Aon, a Sedgwick Group és a Willis Corroon – egyébként közvetlenül jelen van nálunk is. Közüllük az Aon Magyarország a Jauch&Hübenerrel fonja jelenleg szorosabbra tulajdonosi szálait: egyesülésükben már csak formaságok vannak hátra.
Mellettük azonban számtalan kisebb-nagyobb, az ügyfelek különböző körére szakosodott társaság működik országszerte. A paletta a nagy ipari vagyonbiztosításokat „szerző”, speciális kockázatokhoz fedezetet kereső, a szolgáltatásait a tanácsadástól a kárrendezésig kínáló cégektől a főként lakossági termékeket, egyéb pénzügyi – pénztári – szolgáltatásokat tanácsoló társaságokig terjed. A közvetítők „alfajai” közé a biztosítótól független alkusz, a szerződéseket véleményező biztosítási szaktanácsadó és az egy vagy több társaság termékeinek értékesítését segítő ügynök egyaránt beletartozik.
Az alkuszok nemzetközi vagy csupán belföldi jellege tükröződik az általuk nyújtott szolgáltatásokban is – mondták a Figyelő kérdésére a termékeiket nagyrészt közvetítőkön keresztül értékesítő biztosítóknál. Vagyonbiztosításainak több mint 90 százalékát így adja el például az Atlasz, ahol kiemelték: bizonyos felelősségbiztosításokat csak egyes nemzetközi társaságok közvetítenek. Ha keres is ezekből valamilyet egy alkusz, feltehetőleg nagyobb limitekig elmegy, ha nemzetközi. Jellemző különbség továbbá, hogy a külhoni tulajdonossal rendelkező társaságok az eszközök új értéken való nyilvántartását preferálják, és csak ritkán hajlandók ettől – mondjuk a könyv szerinti érték javára – eltérni. Mindazonáltal a nemzetközi cégeknél különféle vonulatok érzékelhetők. A stílusbéli különbségek, az eltérő hangsúlyok többnyire a „származási ország” szerint csoportosíthatók; így lehet beszélni amerikai, brit vagy német arculatról. Mások szerint – és ezt támasztják alá az egymást követő sűrű felvásárlások – immár érezhető az amerikai dominancia.
A biztosítók többsége több tucat, esetenként száznál is több brókerrel áll kapcsolatban – már amennyiben együttműködési megállapodásukat így értelmezzük. Üzletet valójában sokkal kevesebbel kötnek; ebben jól érzékelhetőek a területi és biztosítási üzletágak szerinti elkülönülések. Így például az Atlasszal együttműködő mintegy 120 alkusz közül úgy negyedszáz hoz valóban üzletet. A többi a cég „hatóterületein” kívül eső vidékeken, vagy a biztosítónál nem vitt üzletkörökben működik, azaz megállapodásuk valójában csak elméleti jelentőségű.
Léteznek továbbá a „nagyon elkötelezett” brókercégek, amelyek kevés számú biztosító keze alá dolgoznak, meghálálva jó kiszolgálásukat, vagy netán tulajdonosi ismeretségüket. A biztosítóktól független alkusz kilétét a biztosítási törvény igyekszik több-kevesebb sikerrel felfedni. Előírja például, hogy brókercég vezetője biztosító alkalmazásában álló személy nem lehet. Tulajdonosa viszont annál inkább – ezt egyáltalán nem korlátozza a törvény. Hogy a függetlenségen ezen a vonalon se eshessen csorba, a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége magatartási szabályaiban azt fektette le, hogy biztosító, illetve alkalmazottja alkuszi tevékenységet nem végezhet, brókercégben érdekeltsége – sem közvetve, sem közvetlenül – nem lehet. (E szereplők függetlenségére vonatkozóan az Európai Unióban sem egységes a szabályozás. Irányadónak a független biztosítási alkuszok nemzetközi szervezete, a BIPAR úgynevezett oportói szabályai számítanak. Eszerint független egy brókercég, ha egy biztosító tulajdonrésze nem haladja meg benne a 25 százalékot, és ha közvetített állományának legfeljebb 35 százaléka származik egy biztosítótól.)
A magyar szövetség az összes biztosítási bróker több mint egynegyedét fogja össze; ezeknek az állományuk egynyolcadát köszönhetik a biztosítótársaságok. (Általában az alkuszok piaci részesedését maguk a brókercégek 25-40 százalékosra becsülik, ám ez inkább csupán a fővárosra és ott is az ipari vagyonbiztosításokra jellemző.) Az ezek „fejében” a biztosítók által fizetett jutalékok – bár az alkusz a biztosítottnak nyújtja szolgáltatásait, ezért díjazásban a biztosító részesíti – mintegy 4 milliárd forintot tesznek ki. Ez az összeg meglehetősen szélsőségesen alakuló jutalékszintekből keveredik ki. A biztosítók és brókerek tájékoztatása alapján az ipari vagyonbiztosítások jutaléka a belőlük származó díj 13-17 százaléka körül mozog. Gépjármű-biztosításoknál ez 5,0-7,5 százalékig is lemehet, míg a felső érték 23,5-24,0 százalék körül jár. A jutalékokat nem csupán a biztosítások fajtája szórja meg ennyire, hanem a biztosítók „rugalmassága” is; a brókerek az egyes társaságoknál egészen eltérő jutalékok érvényesítésére képesek.
A különböző mértékeket jól jelzi, hogy még a hasonló jutalékbevétellel rendelkező társaságok is mennyire eltérő állománnyal rendelkeznek (lásd táblázatunkat a 27. oldalon). Néhány esetben nem is százalékban, hanem fix összegben mérik a jutalékokat, ez nyilván a nagy szerződésekre jellemző. Mindenesetre a mérvadó a jutalék; van ahol – így az Aon Magyarországnál – az állományadatokat nem is igen tartják nyilván. S bár idén több bróker bevétele jelentősen megugrott – a Lombardnál például az idei első félév a teljes elmúlt évvel vetekszik – , a teljesítmények megítélésénél felmerülhet, hogy mekkora szervezet hozta az illető bevételt össze. Ez esetben az egy alkuszra eső jutalék fontos iránymutató lehet – hangsúlyozzák például az e tekintetben erős Valko-International cégnél.
A jutalékok „egyenetlenségeit” a Zürich egyszerűen úgy oldotta fel: piacra lépése idején egységesen 15 százalékos jutalékot adott. A biztosítónál, amely szerződései 85-90 százalékát köti meg brókereken keresztül, mára ez az érték néhány százalékponttal feljebb kúszott. A cég szerint most érett meg a helyzet a jutalékok differenciálására. A társaság a tulajdonosa révén „ráhagyományozott” ügyfelek mellett most belföldi klientúráját szeretné növelni, e kör bővítéséért pedig premizálni is hajlandó.
