A felnőtt lakosság – illetve az azt reprezentáló félezer fős minta, vagyis a Figyelő 500 – négyötöde szeptember második hetében tudott arról, hogy a kormány különböző adócsökkentő intézkedéseket tervez, s ezzel párhuzamosan egyes szociális juttatások növelését is zászlajára tűzte. Mindkét törekvés élénk helyeslésre talált. Ennek gyökere részben nyilván az, hogy az emberek túlnyomó többsége magasnak érzi a mai átlagos jövedelemadó-terhelést, s négyötödük az általános gazdasági helyzet szempontjából megengedhetőnek véli e terhek csökkentését.
A kép már nem ilyen egyértelmű, ha arról kérdezünk, hogy az ebbéli és más könnyítések – például a munkáltatói járulékterhek lefaragása – miként hatnak majd a költségvetési egyensúlyra, s így közvetve a növekedésre. A polgárok 45 százaléka így is kitart amellett, hogy mód van a fenti lépésekre, 47 százalékuk szerint azonban azok már veszélyeztetik az egyensúlyt, illetve a tartós gazdasági növekedést. Ez utóbbi nézetet főként a legmagasabb végzettségűek hangoztatják; őket – érdekes módon – a legkevésbé iskolázottak követik.
Mindazonáltal a válaszadók több mint fele bízik abban, hogy ha megvalósulnak a könnyítések, akkor lesz elegendő forrás a kieső pénzek pótlására; igaz, 40 százalék kételkedik ebben.
Az, hogy az adókulcsok számának és mértékének csökkentése egyes – például befektetésekhez kapcsolódó – kedvezmények megszüntetésével párosul, a válaszadók kétharmada szerint elfogadható módszer, míg 28 százalékuk – s köztük leginkább a diplomások – nem helyesli ezt. A családi jövedelemadózás felé való elmozdulást ugyancsak kétharmad támogatná, s a megkérdezettek 57 százaléka szerint ezen váltás a középrétegek anyagi helyzetét javítaná (e kör pozíciójának romlásától csak egytizednyien tartanak).
Az alanyi jogon járó családi pótlék visszaállítását, illetve a gyermekek utáni jövedelemadó-kedvezmények megemelését a felnőtt lakosság 84 százaléka kedvezőnek értékeli. Ez utóbbi a válaszolók szűk fele szerint az alacsony jövedelműeknek kedvez; a közepes jövedelműeket 18 százalék, míg a jól keresőket 33 százalék jelölte meg haszonélvezőként.
A vagyonadó ügye erősen megosztja a polgárokat; 48 százalékuk szimpatizál, 51 százalékuk viszont nem ért egyet azzal, hogy a kormány ezen adónem bevezetését levette a napirendről. E terv elvetése a felnőtt lakosság 57 százaléka szerint nem felel meg a társadalmi igazságosságnak.
Az emberek szinte egyöntetűen úgy látják, hogy az adóeltitkolás általános, de legalábbis viszonylag gyakori jelenség az állampolgárok körében, s kétharmaduk pártolja, hogy az adóhivatal nyomozati jogkört kapjon (legkevésbé a diplomások támogatják ezt). Ezzel a felnőtt lakosság 60 százaléka szerint visszaszorítható lenne a feketegazdaság súlya, a többiek viszont nem hisznek ebben.
