A Limpex-csoport a régió 50 legnagyobb élelmiszer-ipari vállalata közé tartozik. Törekszenek-e még a további növekedésre?
– Az évi 600-700 ezer tonna árut előállító Limpex-csoport négy gyárának konzervdobozba zárt teljesítménye a belső fogyasztásban becsülhetően 32-35, az exportban pedig 40 százalékos részesedésnek felel meg. A cég gyáraival elérte a kritikus nagyságot, és nem szándékozik további termelőkapacitásokat integrálni, inkább a meglévő technológia és szervezet fejlesztése, illetve a stabilizáció a cél.
Milyen az idei szezon?
– Régen volt ilyen bő a termés, s árrobbanást is csak a friss meggynél tapasztaltam. Másfelől, nem lehet ugyan sommásan azt állítani, hogy a magyar termelő megbízhatatlan, de azt igen, hogy drága. Nyilván érdemesebb volna importálni a nyersanyagot, de túlnyomórészt friss, romlékony áruról van szó, amely sem a szállítási távolságokat, sem a többnapos vámügyintézést nem bírja ki.
Miért ilyen nehéz megszervezni a termeltetői hátteret?
– Elvileg a mezőgazdasági nagyüzemekkel lehet stabil kapcsolatokat kialakítani, a szerződéses fegyelem azonban olyan amilyen. Különösen a kistermelőket nehéz integrálni, szerződött termelésre rávenni; ehhez a mai gyakorlatból szinte minden összetevő hiányzik. Egy feldolgozó üzem a több tízezer tonnás kapacitásával nem vállalhatja a kistermelők tőkeellátását. Hiába rendelkezik a csoport minden tagja a megfelelő tanúsítvánnyal, ha képtelen az alapanyag-termelőkre rákényszeríteni a megnyugtató minőségbiztosítást és a piaci információk cseréjét. Ezért alapanyagot legtöbbször felvásárlókon keresztül lehet beszerezni – felárral.
Tavaly az utóbbi nyolc év legalacsonyabb értékére csökkent az élelmiszer-fogyasztás. Hogyan érintette ez a céget?
– Bár a csoport 1997-ben több mint 4 milliárd forinttal növelte forgalmát, az adózás előtti eredmény elmaradt a tervezettől. A költségnövekedést az értékesítési árakban nem lehet érvényesíteni, és a magas kamatterhek miatt a pénzügyi műveletek eredménye is 600 millió forintnyi veszteséget mutatott. A saját tőke hiánya miatt igen magas a külső forrásigény. Az elért csaknem félmilliárdos csoportszintű adózás előtti eredmény így is jónak mondható. Az idei első félév eredménye megfelel az előzetes terveknek. Augusztus végéig a csoport forgalma 12,8 milliárd forint volt; a növekedési ütem elmarad ugyan a korábbiaktól, de így is jelentős nyereséggel zártuk az első nyolc hónapot.
Az orosz pénzügyi válság mennyire sújtja a Limpexet?
– Évente 80 ezer tonnányi készterméket szállítunk – közel 75 millió dollár értékben – a FÁK-országokba. Az idei első félév a tervet meghaladó mértékű, 18 százalékos növekedést mutat. A válság miatt azonban leállt a kivitel. Ha a válság heteken belül nem oldódik meg, akkor az ágazathoz tartozó kisüzemek zöme és a nagyok egy része is tragikus helyzetbe kerülhet.
Hogyan készülnek a következő évekre, az uniós csatlakozásra?
– Belföldön a fogyasztás enyhe emelkedésére számítunk, és Oroszországban erőteljes bővítésben gondolkodunk – feltételezve, hogy a válság belátható időn belül megoldódik. Az idén elkészítettük a cégcsoport középtávú terveit. Eszerint 4,5 milliárd forintot szeretnénk költeni a következő három évben gyáraink teljes profiltisztítására, a szervezet átalakítására és a műszaki fejlesztésekre. Az uniós csatlakozás várhatóan nem fogja döntően befolyásolni a bel- és külpiaci részesedésünket. Ám a belépés csak úgy lehet sikeres, ha a feldolgozóiparral a mezőgazdaság is képes lesz lépést tartani. Egyelőre azonban nem látszik, hogy erre meglenne a program és a forrás.
A szakma évek óta találgatja, mikor adják el szakmai befektetőnek az egyik banktól a másik tulajdonába kerülő Limpexet. Ez ma is kérdés?
– A Limpex eladása körüli hosszas huzavona 1997. december 31-én lezárult, amikor is a társaságot a Magyar Fejlesztési Bank a Kereskedelmi és Hitelbanktól megvásárolta. A céget a középtávú tervek szerint 2001-ben a tőzsdén keresztül értékesítik.
Schepp József 43 éves, a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola üzemszervezői szakán végzett. 1980-ig a termelőszövetkezetek közös vállalkozásainál dolgozott különféle menedzseri beosztásokban, majd hat évig a berlini Programm GmbH kelet-európai export-import menedzsere, később ügyvezető igazgatója volt. Ezt követően saját céget alapított Berlinben, Optimex Im- und Export GmbH néven, amely magyar mezőgazdasági és konzervipari cikkek európai, tengerentúli exportjával és marketingjével foglalkozott. 1995 novemberétől a Limpex-csoport vezérigazgatója.
